Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1902

22 látunk, amelynek a valóságban nincs megfelelő tárgy és ebben áll a csalódás. Ilyen negatív utókép származik a fönnebb említett ablak példájánál, ha a tartós megfigyelés után szemünk elé fehér ernyőt állítunk. Ezen új fénybenyomás hatása alatt az ablaktáblák sötéteknek, míg a rámák világosaknak fognak látszani. A pozitív és negatív utókép között tehát az a külömbség, hogy az első erős és hirtelen fénybehatás folytán származik és az utókép az eredetileg látott tárggyal úgy világos, mint sötét részeiben megegyezik ; míg az utóbbinál a valamivel tartósabb eredeti fénybenyomás után ujabbnak is kell szerepelni, melynek hatása alatt oly kép mutatkozik, amelyen a világos és sötét részek föl vannak cserélve. Hogy a pozitív és negatív utóképeket zavartalanul és élénken tanulmányozhassuk, előbb bizonyos időre szemünket bezárjuk a fényhatások elől, hogy ezáltal a szem egyrészt a régi ingerek utóhatásától teljesen szabaddá legyen, másrészt meg alkalmasabbá tegyük az új hatások befogadására. Pozitív utókép szemlélői lehetünk mindannyiszor, valahányszor szemünket valamely erősen megvilágított tárgyra Irányítjuk és azután hirtelen behunyjuk, s ekkor a tárgy eredeti színű hű képét látjuk magunk előtt. A negativ utóképek érdekes tüneményét meg úgy állíthatjuk elő, ha egy ív fehér papirosra fekete négyzetet helyezünk és ezt a megjelölt ideig erősen fixírozzuk. Ezen tartós megfigyelés alatt, a fehér alap sokkal jobban kifárasztja az ideghártya elemeit, mint a fekete négyzet, s ezen különböző kifáradás hatása alatt a fekete felület elvonása után, a fehér lapnak előbb a feketével födött része tiszta fehérnek, míg a többi része szürkés fehérnek fog mutatkozni. E kísérletet színes papírossal is végezhetjük ; ha a fehér alapra a fekete négyzet helyett pl. vörös lapot helyezünk, akkor ennek erős és tartósabb megfigyelése után a vörös négyzet helyét kékeszöldnek látjuk. Ugyanis a vörösnek hosszabb megfigyelése alatt a Young-Helmholtz féle elmélet szerint az ideghártyának a vörös szín iránt fogékony elemei jobban kifáradnak, mint a zöld és indigókék iránt fogékony felületek. Ha most a vörös négyzetet eltávolítjuk, akkor az alaplapnak fehér fénye a vörös helyeket az elfáradás miatt kevésbé, míg a zöld és kék színek iránt fogékony elemeket elég élénken ingerli s ezek izgatása folytán a kékeszöld benyomás jön létre. Ugyanezen alapon valamely narancssárga mező s a közepére helyezett kék négyzet tartósabb megfigyelés után pótszíneiben jelentkezik ; a négyzetet narancssárgának, míg az alapot kékszínűnek fogjuk látni a szemünk elé állított fehér ernyőn. Igen érdekes negatív utóképet nyerünk, ha egy csinált rózsára irányítjuk tekintetünket, melynél a virág színe zöld, szára pedig piros ; az utókép a valóságot fogja elénkbe állítani. E tévedések azonban a látás rendes tényeinél nem okoznak zavart, mert szemünk a közönséges látásnál folyton változtatja helyét — hogy úgy mondjuk — vándorol a tárgyakon és azok részletein és így a folytonos mozgás nem engedi az utókép létrejövését.