Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1901

e lebaráti szeretet által vértezve, azon veszélyek ellen, a melyek a társadalom fenállását koczkáztatták. Távol a világ zajától, a legzordonabb magány csendjében, a legridegebb elhagyatottság nélkülözései közepett aczélozták erejüket azokra a hosszú és viszontagságteljes harczokra, melyek diadalai gyanánt a kereszténység tanainak elterjedését, az erkölcsök szelidűlését, a tudományok fejlődését, a művészetek haladását, a földművelés, ipar és kereskedelem emelkedését, virágzását szemléljük. Nem volt a világtörténelemnek korszaka, a melyben a szerzetes rendek az emberiség fejlődésére irányító hatást ne gyakoroltak volna. Nem volt nép és nemzet, a melv önfeláldozásuk, munkásságuk, lelkesedésük áldásait ne élvezte volna. Nem volt társadalmi érdek, a melynek hű szolgálata által maradandó érdemeket ne szereztek volna. A kolostorok lakói ásták azt a mérhetlen sirt, a melyben a pogányság bölcsészeti rendszerei, megrögzött előítéletei, embertelen gonoszságai hantoltattak. A zárdákból indultak ki a hódító seregek, a melyek a barbár népeket az Üdvözítő tanainak elfogadására birták. Szerzetesek voltak, a kik a legválságosabb viszonyok között a hit örök igazságait a tévelyek ellen védelmezték, az erkölcsök tisztaságát a szív romlottsága ellen ótalmazták, az egyház polgáriasító hivatását megvalósították. Már az első keresztény századokban voltak számosan, a kik elvonulva a világ kábító zajától, az erények hősies gyakorlata által a tökély magasabb fokára ügyekeztek. Követve az Üdvözítő szavait, „elhagytak mindent" és kizárólag Isten szolgálatában, üdvük munkálásában töltötték napjaikat. Szigorú életük által tiszteletet keltettek ugyan a pogányság körében, de befolyásos tényezők gyanánt nem érvényesültek. A társadalom átalakításának, uj életre ébresztésének, a keresztény művelődés terjesztésének nagy munkáját azon szerzeteseknek köszönjük, a kik búcsút véve a puszták rengetegeitől, kiszállottak a társadalmi élet harezterére és tevékeny részt kívántak legsúlyosabb küzdelmeiből. A népvándorlás romjainak eltávolításával kezdettek meg azt az áldásos munkásságot, a melynek Európa népei nyugalmukat, műveltségüket, haladásukat köszönik. Lelkes támaszai, hű munkatársai voltak azon középkori nagy fejedelmeknek, a kik birodalmaik fennállását, alattvalóik szabadságát, népeik jólétét a kereszténység tanai által ügyekeztek biztosítani. Kitartó küzdelmeik, eszményi buzgalmuk és türelmes fáradozásuk gyümölcsei valának azok a vívmányok, a melyek a középkor századaiban a társadalmat a szellemi fejlődés, az anyagi haladás és erkölcsi virágzás új ösvényeire vezették.