Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1901

15 és régiségével foglalkozik ; úgy szintén chronologia — az időszámítástan, mely nélkül a sötétben tapogatódzik a történész, nekik köszöni létét. Monfaucon-nak hires régiségtana, Duncange-nak szótára, Francziaország irodalomtörténete, a hires és más hasonló munkáknak előképül szolgált, „Gallia christiana", a Szentatyák iratainak első teljes, a kritika követelményeinek megfelelő kiadása, — mind e kongregáczióból kerültek ki. Hasonló irodalmi tevékenység indult meg Olasz-, Angol-, Németországban, Ausztriában és édes hazánkban. Az 1880-ban kiadott jubileumi munka százharmincz évről gyűjtötte össze a magyar benczések íróit és ezek működését s ez időből 147 magyar írót sorol fel, a kik buzgó művelői voltak a hazai irodalomnak. Azt kellene gondolnunk, hogy ily sokoldalú munkálkodást és kiváló érdemeket az emberiségnek állandó hálája és elismerése fogja kisérni. A történelem azonban mást bizonyít. Mint az egyház általában, úg}

r hű fiai és ezek között szent Benedek tanítványai sem kerülhették el a Krisztus Urunk által előre megjövendölt sorsot. „Gyűlöltek lesztek mindeneknél az én nevemért." ') A protestantismus által támasztott ellenséges indulatot felülmúlták a XVIII. században kitört zivatarok. A Krisztus-ellenes rationalizmus párosulva hamis felvilágosultsággal, a vak gyűlölet és elfogultság megmételyezték nemcsak a nemzeteket és uralkodókat, de itt-ott a szerzeteseket is. Sz. Benedek rendje azonban a maga egészében megmaradt a hit erős várának s az egyház támaszának. S ép azért is fordult ellenük az egyház ellenségeinek ádáz dühe és vak gyűlölete. írásban kezdték, szóval folytatták, tettel befejezték ! Francziaországból kiindulva, mint egy dühöngő orkán végig zúgott az áramlat Európa összes országain. Felállítván az állam jólétének hamis elvét, megfeledkeznek a vett jótéteményekről, az emberiségnek tett szolgálatokról. A tévútra vezetett nemzetek és fejedelmek önkénye bezárta a tudományok és művészetek csarnokait, a szegények menhelyeit. A hálátlanság földönfutókká tette azokat, a kik apáikat a pogányságból a kereszténységbe, a barbárságból a műveltségbe vezették. Valóban elmondhatták szent Benedek fiai a nagy héten siránkozó Üdvözítővel : Kivezettük őket Egyptom földjéről s ők keresztet készítettek számunkra. De szent Benedek fiai e rohamot is kiállották, sőt mint a Phönix annál dicsőségesebben keltek ki hamvaikból. A nemzetek és uralkodók végre is beláttak, mennyit köszönhetnek az egyház legrégibb rendjének. Az elhagyatott kolostorok ismét megnépesedtek, az iskolák kapui ismét megnyíltak és ha ma számban meg is fogyva, de törve nem, — ismét ott találjuk őket ősi hivatásuk teljesítésében. Ennek és a lelki pásztorkodásnak élnek ők manap nemcsak hazánkban és Európában, hanem Amerikában, Ausztráliában és az egész világon úgy, hogy joggal elmondhatjuk róluk : egész földre elhat az ő szózatuk s a földkerekség határaira az ö igéjük." 2) Máté 10, 22. 2) Róm. 10, 18