Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1901

11 A szent Benedek rend alapítása a római birodalom hanyatlásának idejére esik. A régi római világrend, melyet ezeréves munkában, vérrel és vassal hozott létre az emberi elme, romokban hevert. Maga Róma, a világváros meg volt alázva. A császári trón, az emberiség bálványa — tekintélyétől megfosztva. A folyton nagyobb erővel előtörő barbárok diadalittasan állottak a megdöntött hatalmas birodalom romjainál. A népvándorlás hullámai elárasztották az egykor rettegett birodalom nyugati részeit. Maguk a barbár népek egymás ellen vivtak öldöklő harczot a széttépett császári palást foszlányaiért, anélkül, hogy észrevették volna, hogy minél tovább küzdenek, annál több romot halmoznak össze. Erősek és hatalmasak a rombolásban, — gyengék és tehetetlenek az alkotásban ! Midőn igy a római birodalom végnapjait élte, az uj állami rend még alig kezdett kibontakozni a romhalmaz törmelékeiből. Ily hatalmas megrázkódtatások mellett veszedelemben forgott az egész czivilizaczió. Egy nagy ür, nagy szakadás támadt a régi római világ és az ujabb kor alakulásai között s e nagy ürt töltötte ki a Gondviselés, midőn éppen akkor állította oda szent Benedeket és az általa alapított rendet, hogy azt áthidalja és a nyugati társadalom újjászületését előkészítse. Igaz ugyan, hogy Istennek nem volt rá szüksége, ő nélküle is részesévé tehette volna Nyugat-Európa népeit a keresztény üdvösségnek és ezáltal a műveltségnek. De, amily kiszámíthatlanok az 0 böleseségének útjai, ') tényleg szent Benedeket választotta, hogy talán tudtán kivül is ő legj'en a régi és uj világrendnek közvetítője. Feladata volt, a régi világ romjain a keresztény társadalmat és államot felépíteni, a vad természetet megszelídíteni, mindent ujjáalkotni miként a Szentírás mondja : íme, megújítok mindeneket. -) Egyesek — bármily óriási is erejük — erre képtelenek lettek volna. Oly férfiúra volt szükség, mint szent Benedek, kinek kiváló, a szentek tudományában jártas, a gyakorlati élet tapasztalatai által megaczélozott lelke tudta átalakítani, az élet szükségleteihez szabni a szerzetesi élet szabályait s társakat gyűjtvén maga köré, ezeket képessé tenni arra, hogy a nemzetek között a kultura megalapítói legyenek. Otiositas inimica animae, — a henyélés ellensége a léleknek, — volt egyik főelve, melyet az emberiség művelődési elvévé avatott fel. A hármas fogadalom révén függetlenítve mindentől, a mi őket munkálkodásukban akadályozhatta volna, megkezdték működésüket. Ora et tahóra — imádkozzál és dolgozzál — volt a jelszavuk. Cruce et aratro — egyik kezükben a kereszt, másikban az ekeszarva. így vonultak ki a monte-cassinói vadonból Britannia, Gallia, Germania, Pannónia vad népei közé. Fejszéjük csapásai alatt hullanak a százéves tölgyek. Az eke a kemény földet töri és a hová be nem hatol az eke éle, segít az ásó. Lassan termőfölddé változik át a vadon. ') Róm. 11, 13. 2) Jelen. k. 24, 5.