Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1900

A Fepfő tavának ingadozása. Most, midőn a Fertő lecsapolása oly sok elmét foglalkoztat és még több kedélyt izgat, úgy vélem, nem lesz érdektelen, ha róla egyet-mást elmondok. Annyit a földrajzi tankönyvek is említenek, hogy területe igen szokott változni, majd kiterjeszkedik, majd összezsugorodik ; de hogy mily mértékben és mily gyakran szokott ez történni, az már kevésbbé ismeretes, pedig azt tartom, hazánknak ez a nagyságra nézve második tava érdemes reá, hogy többet is tudjunk róla. Én tehát, a mennyire az előttem ismeretes kútfők engedik, a Fertő rövid történetét adom, nagy vonásokkal a lehető legrégibb időktől területváltozásait vázolom és végül ezen ingadozásának okairól mondok el egyet-mást. A Fertő medenczéje. A Fertőt E.-Ny., Ny. és D.-Ny.-ról hegyek veszik körül, melyek a tónak félhold alakot kölcsönöznek. Nevezetesen E.-Ny.-on a Lajta heg\'ség határolja, mely egészen a Vulka völgyéig viseli e nevet és a többi szegélyező dombsorhoz képest jelentékeny magasságra emelkedik ; átlagos magassága 400 m.-re tehető. A Lajta hegységnek a Vulkától délre eső folytatása már jóval alacsonyabb és Fertőmelléki dombsor néven ismeretes. Balfig E.-D.-i irányt követ, itt azonban hirtelen majdnem derékszög alatt K.-DK. felé fordulva folytatja útját mind jobban és jobban lelapulva, míg végre legéjszakibb, tehát a Fertőt szegélyező nyúlványa a széplaki határban megy át észrevétlenül a síkságba.