Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1899

42 hogy az izenetben a magyart megszorítás nélkül anyanyelvnek mondják, mert ők ezt a kapcsolt részekre el nem ismerik. Arra azonban nem gondol, hogy mikor a magyar haza nyújtotta jogok élvezetéről van szó, akkor nagy hangon hivatkoznak az 1741. évi 61. t. czikkre, mely a kapcsolt részek lakóit is a haza fiainak ismeri el. A rendek izenetére 1833. jan. 26-án küldötték meg a főrendek a választ. A küldöttség vezetője, Nádasdy Ferencz gr. váczi püspök, kijelentette, hogy a főrendek a bizalom s a hazafiúi egyetértés jeléül a választ már most is magyarul küldötték, a mi a rendek közt nagy örömet okozott. Annál nagyobb lett azonban meglepetésük és elkeseredésük, midőn a főrendek izenetéből kitűnt, hogy a törvényeknek és a feliratoknak magyar szövegezését nem hajlandók elfogadni. A viszonválasz 2) megírásával Kölcsey Ferenczet bizták meg a rendek s a 15. ülésben tárgyalták a főrendekhez való elküldés előtt. A vélemények megoszlottak ; még mindig találkoztak az alsó táblán is olyanok, kik nem tudták, vagy ijem akarták megérteni az ébredő nemzeti szellemet. Egy-két felső vármegyei követnek a javaslat ellen kifejezett tiltakozása után az egri káptalan követe kardoskodott a régi rendszer mellett s követtársainak a „Festina lente" megszívlelését ajánlotta már csak azért is, mert meggyőződése szerint a jelen javaslat törvényerőre emelkedése esetén csoda erő nélkül úgy sem lesz keresztül vihető. A káptalani követnek Palóczy László borsodmegyei követ adta meg a méltó feleletet, midőn az egyházi rendnek terjedelmes birtokaira utalva, hálátlansággal vádolta a magyar haza iránt. A bácsmegyei követ pedig azon vád ellen igyekezett a magyar nyelvet megvédeni, mintha nem volna alkalmas a törvények szerkesztésére. A többségtől pártolt viszonválaszt tehát felterjesztették a felső táblához. Egyelőre azonban még makacskodtak a főrendek s azzal tetszelegtek önmaguknak, hogy már úgy is sokat tettek a magyar nyelv ügyében, sőt továbbra is Ígérték a szegény nemzeti nyelvnek pártfogásukat, de a szóban forgó javaslatot alkalmasabb időre akarják halasztani.

3) Az alsó tábla harmadik izenetét is Kölcseyvel szerkeszteti, kit eddigi tapasztalatai megtanítottak arra, hogy a nemzeti eszmék iránt közönbös főrendeket sem a kívánságuk jogos és természetes voltának kimutatásával, sem a szép irály hatalmával meg nem nyerheti, azért ezen izenetben inkább a szemrehányással akar reájuk hatni. A főrendek még mindig a lassú és lépcsőzetes haladást ajánlják. „De hát 43 év — mondja — nem elég lépcsőzetes és lassú haladás? Hisz azok, kik a harczot kezdték, már sirba szálltak s az eredményt még ma sem értük el. Miért gördítenek akadályt a nemzet jogos kérése elé a főrendek, hisz ő !) U. o. 130. 1. 2) Az 1832/36. orsz. gyül. írásai XX. sz. 3) U. o. I. 93. 1.