Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1899
32 Azok, a kik az eddig tárgyalt országgyűléseken a magyar nyelvnek jogaiba iktatásáért harczoltak, ezzel nemzetiségünket akarták biztosítani ; arra azonban nem gondoltak, hogy a nemzetiségi eszmének összes következményeivel leendő megvalósítása a rendi alkotmánynyal összeütközésbe fog jutni. Ha ennek világos tudatában lettek volna, félős, hogy egyesekben a fellobogott nemes tűz hamar kialudt, vagy talán meg sem gyúlt volna. Most már kezdték ugyan belátni, hogy pusztán a nemzeti nyelv nem lesz elegendő nemzetiségünk biztosítására, hanem szükséges lesz módosítani azon közjogot, mely eddig csak a nemesi kiváltságok biztosítására volt alkotva, de azért a magyar nyelv jogaiért folytatott küzdelmet most már nem ejtik el, mert egyéb reformok szükségességét is kezdik belátni. A magyar nyelvnek jogaiba iktatását már nem tekintik végső czélnak, hanem csak eszköznek a nemzeti érzés teljes felébresztésére. 1) Az 1825. országgyűlés örökké emlékezetes marad nyelvünk történetében, mert alkalmul szolgált egy rég óhajtott magyar nyelvmívelő társaság megalakulására. A megvalósítás dicsősége Széchenyi István gróf nevéhez fűződik. Lángesze belátta, hogy elmaradt hazánkat egyelőre semmi sem képes oly hathatósan elmaradottságából kimozdítani, mint nemzetiségének hathatós kifejtése, a melynek a nemzeti nyelv az éltető eleme. Tetté érlelődött tehát benne a gondolat, hogy egy magyar nyelvmívelő társaság létesítésére nagyobb áldozatot fog hozni. Már Bessenyei György foglalkozott ilyen tudós társaság felállításának -eszméjével s 1790 óta több országgyűlésen is szóba került a nélkül, hogy a megvalósulásához csak egy lépéssel is közelebb jutott volna, mert nem találkozott oly lelkes pártoló, ki a szép szavakon kivül anyagi áldozattal is érvelt volna a megvalósítás mellett. Erre a magasztos pillanatra 1825. nov. 3-áig kellett a nemzetnek várakoznia. Ezen a napon ugyanis a kerületi ülésben, a mely a rendes országos ülést megelőző magán természetű tanácskozmány volt, a kormány résztvevése nélkül a magyar nyelv sérelmeit tárgyalták s Nagy Pál sopronmegyei követ a már előtte megpendített tudós társaság létesítésének szükséges voltáról és hasznáról beszélt s felszólította a főurakat, mint a magyar föld nagy részének birtokosait, hogy járjanak elől jó példával, áldozzanak nagy jövedelmükből a felállítandó tudós társaságra. Széchenyi István gróf, akkor még tényleges szolgálatban levő huszárkapitány is jelen volt az ülésen és Nagy Pál felszólalása után egy évi jöveael-mét, 60,000 frtot, ajánlott a magyar tudós társaságra. 2) A jég ezzel meg volt törve. A nagylelkű adakozó példáját mások is követték ügy, hogy a létesítendő tudós társaság tervezetének kidolgozására még ez az országgyűlés küldhetett ki bizottságot. Diarium Com. R. Hung. 1825/27. 266. 1. 2) U. o. 675. 1.
