Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1899

14 metté, mutatja azon körülmény, hogy Mária Terézia uralkodásának végső éveiben a szoros értelemben vett Magyarországon magyar arisztokrata család alig volt. A kik bírták is a magyar nyelvet, vagy büszkeségből nem használták, hogy feltüntessék rendi különbségüket, mert hisz „ez különböztette meg a nemzetet a néptől," *) vag}' pedig szégyenlették mint az etiquette-t mélyen sértő merényletet. És ez utóbbi különösen a gyengébb nemre áll. Egyik 1790ben megjelent pamflet határozottan elnemzetietlenedéssel vádolja a nőket és követeli, hogy tanuljanak magyarul. 2) De némi mentségükre szolgál az, a mit Széchenyi Istvánnak ezen korra is joggal alkalmazható következő szavai mondanak: „Ha inkább zeng most még a csinosult magyar asszony ajkán vagy szebb társaságokban az idegen szózat, mint a honi, ne tulajdonítsuk épen annak, mintha hazánk leányai megvetnék a hont, hanem a természet azon kivétel nélküli törvényének, hogy előbb utóbb a felsőbbség mindig elnyomja a selejtességet." 3) Az ekkor nagy lendületnek indult német irodalom s a már virágzó s hódító franczia műveltség kétségtelenül felülmúlták a magyart és elvitázhatatlan tény az is, hogy a magasabb miveltség mindig átlépi a nemzeti határokat, de a nemzetinek teljes mellőzését, teljes elvetését főuraink részéről menteni nem lehet. Még az sem szolgálhat nekik mentségül, hogy szereplésük végeredményben nem lett káros a nemzetre, mert a viszonyok másként alakultával nyelvünkre nagyon is azzá lehetett volna. Mária Terézia nem elégedett meg a főuraknál elért eredménynyel, hanem a köznemességet is le akarta magának kötelezni és németté tenni. A magyar nemesi testőrség felállítása ezen czél elérhetésének volt kifolyása. Úgy számított a királyné, hogy ha a fogékony keblű magyar ifjú a testőrködés után katonai pályára szánja magát, az 5—6 évi bécsi tartózkodás elegendő alapul fog szolgálni arra, hogy az illető, a nagyrészt az osztrák örökös tartományokban elhelyezett magyar ezredekbe beosztva, németté legyen. Ha pedig a nemes ifjú a testőri szolgálat után visszatér apai örökébe, a bécsi tartózkodásnak akkor is meg lesz reá nézve az az eredménj^e, hogy előmozdítója, vagy legalább is nem lesz akadályozója olyan esetleges reformoknak, a melyeken az idegen műveltséget még meg nem ízlelt magyarok megütköznek. Ezen elnemzetietlenedés egyedüli okául sokan Mária Teréziát szeretik feltüntetni. Annyiban mindenesetre őt illeti a vád, a mennyiben hathatósan munkálkodott tervének megvalósításán ; de ő kényszert soha sem használt. Főurainkat éri tehát a fő vád, hogy oly könnyen feladták anyanyelvöket és nemzeti szokásaikat, holott adhattak volna a nemes szivű királyné ebbeli politikájának más, még talán nemzeti irányt is. Feljogosít bennünket e véle!) Marczali H. A m. nemz. története. VIII. 368- 1. 2) Férfiak felelete az asszonyokhoz arra a javallásra, hogy jó volna az asszonyokat is a közönséges gyülekezetekbe bébocsátani. Bpesti Szemle, 1882. 385. 1. 3) Bpesti Szemle 1882. évf. 20. 1. A 90-es évek reformeszméi és előzményeik. Concha Győző.