Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1899

A magyar nyelvnek jogaiba iktatása 1790—1844. OLT nyelvnek, minő a latin, a közügyekben való használata arról tesz tanúságot, hogy a nemzet még nem érte el a felvilágosodás bizonyos fokát ; arról tanúskodik, hogy vagy nincs a nemzetnek saját nyelve, vagy a polgárok nem tudnak azon írni és olvasni, vagy hogy csak azok tudják gondolataikat írásban kifejezni, kik a latint különösen tanulmányozták, sőt hogy magát a nemzetet olyan nyelven igazgatják és az oly nyelvű végzéseket kap, a melyet nem ért. Világos bizonyítéka ennek az, hogy Európa minden művelt népe száműzte ügyviteléből a latin nyelvet és csak is Magyarországban és kapcsolt részeiben, valamint Erdétyben és Lengyelországban használatos még. Ha a magyar nj^elv volna Magyarországunknak és kapcsolt részeinek, valamint Erdélynek általános n}

relve, akkor lehetne hasznát venni a közügyek vitelében ; de, mint ismeretes, a német és a szláv nyelv sokféle dialektusával, valamint az oláh annyira használatos, hogy a magyar nyelv nem tekinthető általánosnak. *) E kemény, megérdemelt, de a valóságnak teljesen meg nem felelő szavak kíséretében rendeli II. József cs. 1784. május 18-án Magyarország hivatalos nyelvévé a németet. A közügyek nyelve ebben az időben a latin volt. A latin nyelvnek részben való használata, mint a többi európai nemzetnél is, régi, a mennyiben az oklevelek első királyunktól kezdve latinul íródtak, a Habsburg dinasztia trónra léptével pedig érintkezési nyelvvé lett a király és !) Az orsz. levéltárban levő eredetiről való fordítás.