Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1898
20 Hol a villám, melyet meggyújt A bosszúnak szikrája, Nem dörögve, mosolyogva sújt, Csókhang minden lármája. 8. Voltam benned, óh Ninive! Örvényed megláboltam- ; Kegyes sorsom meg kivivé — Mert ide való voltam : Itt vagyok most az enyémben, A magamé egészen, Itt, hol csorbát kedveimben Embererő nem tészen. 19. Vezérlőm itt a bölcseség, Könyvem a nagy természet ; Nézőszinem a föld és ég, S napkelet, napenyészet ; Itt más szélcsap akaratja Nem parancsol kényemnek, Lelkemet nem szorongatja, Nem szab módot éltemnek. Hoc erat in votis : modus agri non ita [magnus, Hortus ubiet tecto vicinus iugis aquae fons Et paulum silvae super his foret. Auc[tius atque Di melius fecere. Bene est. Nilamplius oro, Maia nate, nisi ut propria haec mihi [munera faxis. Parvum parva decent ; mihi iam non re[gia Roma, Sed vacuum Tibur piacet aut imbelle [Tarentum. 2) Scriptorum chorus omnis amat nemus et [fugit urbem. 3) Szóval ezen versekben mindkét költőnk azon való örömét fejezi ki, hogy van kis falusT^jószága. Hasonlóságot tüntetnek fel a következő, versek, melyek a „Beatus ille, qui procul negotiis" stb. kezdetű második epódosra emlékeztetnek: 20. A szerencse s a hír elöl E szegletben elrejtve, Nem tudván a világ felől Semmit, tőle felejtve, Értelmemet és szívemet Örömök közt mívelvén, Nap alatti életemet Boldogul itt élem én. 21. Gazdálkodom : szántok, vetek, És kenyeret aratok; Beatus ille, qui procul negotiis, Ut prisca gens mortalium, Paterna rura bobus exercet suis, Solutus omni faenore, Neque excitatur classico miles truci, Neque horret iratum mare, Forumque vitat et superba civium Potentiorum limina. Ergo aut adulta vitium propagine Altas maritat populos, Aut in reducta valle mugientium 1) Sat. II. 6. 1. 2) Epp. I 7. 44. 3) Epp. II. 2. 77.
