Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1898

18 Lássuk most már példákban, hogy valóban mindkét bölcseleti rendszer­nek — a stoicismusnak és az epicureismusnak — hatása megérzik költőn­kön. Mint említettük, Kisfaludy összes művei közül a Himfy-dalok második része az, a hol e hatás szembetűnő. A Stóa *) tanai közül különösen hatot­tak költőnkre a következők : I. Kerüld a világ zaját s a nagy városok füstjét, vonulj vissza a falusi magányba, ott megtalálod boldogságodat. II. Annyit óhajts, a mennyi elég ; az esztelen pénzvágyat, fösvénységet, fényűzést, felmagasztalást kerüljed, mert ezek megfosztanak lelked nyugalmá­tól ; pedig ebben van a legnagyobb boldogságod. Ezt minden áron meg kell őrizned jó és bal sorsban egyaránt. Értékes birtok ez, melyet semmiféle kin­csen meg nem vásárolhatsz, ha egyszer elveszted. Az epicureismusnak következő elveit vette át költőnk : Az élet rövid ; azért ne törődjél a holnappal, hanem csak azon légy, hogy minden perczben mentől többet élvezz ! Annyival inkább rajta kell len­ned, mert e rövid életnek is csak egy kis része találja örömét az élvezetben : t. i. az ifjúkor. A stoikus elveket a negyvenhét versből álló I. énekben talál­juk rendszeresen feldolgozva, még pedig azon sorban, melyet az imént jelez­tünk. Azonkivül még néhány dal is stoikus ízű. Általában Kisfaludy S. egyik gyenge oldalát az teszi, hogy tárgyias előadásra tehetsége nincs ; innen van, hogy többször ugyanazt zengi, hogy sokszor ismétel. Az epikureusi elveket számos dalban találjuk megénekelve. Mivel Hora­tius bölcseleti elveit majd az ódákban, majd az epódosokban, majd meg a sermókban szétszórva tárgyalja : költőnknek nem volt egyéb hátra, mint Ho­ratius megfelelő helyeit, szóval az egész Horatiust áttanulni. És e tanulmány alapján írta meg teljesen szabadon énekeit és dalait. Ennélfogva mi sem kö­vethetünk más utat, mint Kisfaludy ; vagyis az egyes versekkel és dalokkal szembe fogjuk állítani a nekik leginkább megfelelő horatiusi helyeket. Termé­szetesen soha sem szabad és nem is lehet azt kívánni, hogy talán minden egyes Horatiusból és Kisfaludyból csak úgy hirtelenében kikapott vers hason­lóságot mutasson fel egymás közt. Hiszen e kívánság gyakran még az eset­ben sem teljesül, midőn fordításról van szó ; értjük természetesen a nem szol­gai fordítást. Vannak ugyan költőnknél is egyes helyek, a melyek fordítás számába mehetnek, de az egészet csak az fogja megérteni, a ki mind Hora­tiust, mind Kisfaludyt áttanulta. Akkor majd világosan láthatja, hogy ugyana­zon gondolatai vannak az említendő helyeken mindkét költőnknek ; csakhogy a mint a fordítást helytelenítő magyar költőhöz illik, más szavakkal, függet­lenül feldolgozva. A latin költő gondolatait és eszméit a magyar új hús­sal s ruhával, sőt itt-ott sok cziczomával is felruházta. S ez lélektanilag meg A Két szerető szívnek történetében a VI. levélben a stóáról így nyilatkozik : „De tudja m eg azt, hogy az, a kit a szerelem a földhez csapott, bár az egész Stóa keblében legyen is» csak a szerelem által kelhet fel ismét." Hátrah. M. III. 1871. 19 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom