Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1896

75 ifjúság. A régi időben van nyoma, hogy előbb volt a prédikáczió és utána szt. mise. *) Egy időben — nem tudom, mi okból — szokás volt, hogy ünnepnapon nem volt szent beszéd, holott az egyház egyes ünnepei a legszebb alkalmat és a legszebb tárgyat szolgáltatják az exhortatiora. E helytelen szokást 1895. évben Fehér Ipoly főapát megszüntette, s ma újra úgy vasár- mint ünnepnapokon hallgat az ifjúság sz. beszédet. Rendünknek vezetése alatt ugyanazon templomot látogatta az ifjúság, mint azelőtt t. i. az intézethez legközelebb eső szt. Ferencz-rendiek templomát. A rend nem kapott külön templomot, bármennyim óhajtotta is. Erre nem jutott fedezet a fundusból. A negyvennyolcz előtti időszakban a tanulók naponként megjelentek a szt. misén ; ujabb időben» (1866/7) a téli sötét és hideg hónapokban más intézetek példájára, a mit a káptalani helynöknek is bejelentett az igazgató, csak vasár- és ünnepnapon hallgatnak szt. misét. A szt. misét a tanárok végezték és végzik ma is hetenként váltakozva ; az ifjúság pedig osztályonként váltakozva ministrál a deák mise alatt. Szt. mise alatt az ifjúság orgona kiséret mellett énekel ; szombati napokon régibb időben a szt. olvasót imádkozta. 1895-ben Fehér Ipoly főapát e szép szokást felújította, midőn elrendelte, hogy minden intézetünkben szombaton mise alatt a megfelelő szt. olvasót mondja az ifjúság. Szt. mise végén az apostoli királyért és az egyház által rendelt imákat mondja az ifjúság. A tanári kar már rég időtől fogva nagy gondot fordított, hogy a templomi ének a hívők épülésére szolgáljon. Egy-egy zeneértő tanár vállalkozott az ének begyakorlására. Az év kezdetén az ifjúság próbát tartott és tart a templomba való felvonulásban, a mikor az egyes osztályok helyét is kijelöli az igazgató. Az éneket sokszor próbálják az iskolában, hogy a, hívők épüljenek. 2) A Thun-féle Entwurf az éneket mint rendkívüli tárgyat hathatósan ajánlotta s gymnasiumunkban azon időtől fogva állandóan majd mind a nyolez osztályban, de a négy alsó osztályban állandóan tanították. Haas főigazgató különösen nagy súlyt fektetett az énekre s dicsérőleg emelte ki a szép templomi éneket. Kezdetben az esztergomi kir. városi karmester oktatta az ifjúságot a templomi énekben. Jelenleg — 1877-től rendünk egyik zeneértő tagja vezeti a tomplomi éneket. Nagyobb ünnepeken az ifjúsági dalárda négyes hangon énekel. A tanári kar állandóan részt vett az ifjúság isteni tiszteletén és prédi" káczióján. Mikor az Entwurf idejében a tanárok száma több lett, mint az osztályok száma, a tanári kar a vasár- és ünnepnapi szt. miséken kivétel nélkül megjelent, hétköznap az igazgatón kívül annyian, a hány az osztály volt és !) Acta 1834/5. 2) Acta 1820.