Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1896

71 egyformán jó szívvel, siettek enyhíteni a szegény tanúlók mostoha sorsát. *) A segélyző egyesület már kezdettől fogva kiterjesztette figyelmét ama nagy teher megkönnyítésére, a mely különössen az év elején nagyon is rá­nehezedik a szegény szülőkre, azért a tanuló ifjúságnak könyvekkel való se­gélyzését különös figyelmében részesítette. A segélyző egylet könyvtárát jó részben a távozó tanulók ajándékkönyvei gyarapíták. Jelentékeny növekedést mutat e segélyzési mód azóta, hogy intézetünk egyik ösztöndíj hag3'ományozója, Szlávy Éva, végrendeletében erre a czélra 1000 frtot hagyott a főgymnasiumnak. Az 1000 frtot és az időközi kamatokat 43 frt 46 krt. 1883. márcz 12-én vette át az igazgató. 1100 frt névértékű adó­mentes magyar papírjáradék és 39 frt 50 kr. takarékp. könyvecske képezi az alapítványt. Az alapítvány „Szlávy Éva könyvsegélyző alapítványa" czimet vi­seli. A jövedelem 1883/4 tanév elejétől kezdve fordíttatik czéljára. Az 1896/7 isk. év elejétől, minthogy a kétféle könyvtár — segélyző és Szlávy—rendkívüli sok vesződséggel jár, a tanári kar a segélyző egylet beleegye­zésével egyszerűsítette a dolgot oly formán, hogy az egész könyvsegély conmassál­tatott s Szlávy É. könyv-segély czímén szerepel. A segélyző egylet legfeljebb csak a hiányzó pár frtot — kötést — adja. A könyvtár könyveit mindig egyik tanár gondozta. A könyvkészlet beszerzésénél nagy gondot fordít az alapítvány oly köny­vek beszerzésére, a melyeknek ára nagy, és hosszabb ideig használhatók. Egyébként minden iskolakönyvet megszerez. Oly szépen felszaporodott a könyvkészlet — daczára ama kellemetlen­ségnek, hogy egyes könyvek sok változtatáson mennek át s használatla­nokká válnak, hogy a legmesszebb menő igényeket kielégíthetjük. Értesítő­ink évről-évre beszámolnak a legcsekélyebb adományról is. Szegény tanulóink segélyzési ügye nem szorítkozik kizárólag az iskola körére. Az esztergomi főkáptalan kezelése alatt álló szegények pénztára is sű­rűn megnyílik a szegény tanulók előtt ; de erről és ezen segélyezés mértéké­ről számokban nem szólhatok, mert nem állnak rendelkezésemre. Ez a segélye­zésmód csak növekedni fog a jövőben, mert Simor János, bíbornok, herczeg­prímás nagy hagyatékának egy része az egyházmegye szegényeire maradt. A végrendelkező testamentumában a szegény tanuló ifjakat is felemlíti azok közt, a kik illetékesek azon alapítvány élvezésére. Tudom jól, hogy a főkáptalan a megboldogult iránt viseltető kegyeleténél fogva szentül meg fogja tartani akaratát. Leghőbb óhaja az intézet tanári karának : a tápintézet. A kérdés már felszínen van ; egyenlőre az is valami. Sok felöl érdeklődnek a dolog iránt. A fokozódó szegénységnek ez lesz a gyógyszere ! x) Igazgatói jelentés az 1895 6 évi közgyűlésen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom