Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1895

8 tanárok nem változtak, a reform pedig, melyet a királynő már előbb munkálatba vett, még nem készült el. A három évről semmi említésre méltó feljegyzés nem maradt. Az 1773/74. iskolai évről még a tanárok és tamilok névsora is hiányzik. Ez valószínűleg ügy esett, hogy a jezsuiták irományaival együtt lefoglalták a catalogust is, s csak utóbb, midőn látták, hogy kizárólag az iskolára vonatkozik, származtatták vissza. A következő két évben e tekintetben nem történt mulasztás. Be vannak jegyezve folytatólag 1775. 1776. évben a tanárok és tanúlók. Ugyanezen catalogust használták még később is egész a nyolezvanas évek közepéig a tanárok és tanulók feljegyzésére. Az első évben a tanulók száma is egész normális; már 1776 ban jelentékeny csökkenés mutatkozik. A residentia vagyona. A királynő, mikor a jezsuita rend eltörlésébe beleegyezett, gondoskodott, hogy azon alapítványok, melyeket nagynevű egyházi és világi férfiak a hithirdetés és nevelés-oktatás czéljaira tettek, epségben maradjanak s ugyanazon czélra fordíttassanak. Azalatt, míg az eltörlés ügye fölött folyt a tárgyalás, arról értesült, hogy a püspökök a szentszéktől utasítást kaptak, hogy a szerzet vagyonát a szentszék számára foglalják le ; azért meghagyta a püspöki karnak a helytartótanács útján, hogy e nemű utasításaikat másítsák meg, mert ebből a szt. koronára, az ország nevelés-oktatás ügyére nagy veszedelem háramlanék. *) Nagy óvatosságot tanúsított az ország jól felfogott érdekében, hogy az alapítványokban kár no, essék. Félő volt ugyanis, hogy jezsuiták egyet-mást eltesznek, mert hisz ők is tudták, hogy közelget a csapás feléjök. Esztergomra nézve alaptalan volt a félelelem, amint az a commissio által felvett összeírásból kitűnik. A mint a pápai breve megérkezett, egész titokban három tagból álló bizottságot küldöttek ki az egyes collegiumokba és residentiákba, hogy a brevet kihirdessék és a vagyont lefoglalják. A bizottság a káptalan megbízottjából, királyi commissariusból, az esztergomi egyházmegyében Kiss Mihály királyi fiskus, és a kamara egy tisztviselőjéből állott. A káptalan megbízottja a két világi bizottsági tag jelenlétében összehívta a residentia lakóit, felolvasta előttök a pápai brevet, melyet ő felsége a királyné egészen magáévá tett s helyben hagyott. Mikor a kihirdetés megtörtént, a bizottság biztosította a rendtagokat személyökre nézve a királyi kegyelemről és pártfogásról, ha az egyház és állam hű alattvalói maradnak, Acta u. o. nr. 14.