Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1895

30 A Ratio a büntetések közt a testi fenyítéket is megengedte, de igen nagy óvatosságot kivánt az iskola igazgatójától. A tanároknak nem volt szabad a tanúlókkal túlszigorún és ridegen bánni, ütni, hajat és fület ránczigálni, vagy megvesszőzni és scuticázni. Szabad volt azonban az ifjúnak büntetésül külön leczkéket és írnivalót feladni. Ha azonban az említett eszközök nem használtak, megengedhetőnek tartotta a testi fenyítést is; de soha sem fenyíthetett a tanár maga. hanem csak az igazgató. E tekintetben is fokozatot tartott. Lehet a testi fenyítést egész privatim az igazgató és tanár jelenlétében alkalmazni ; ha súlyosabb a kihágás, vagy ismétlődött, az osztály előtt; ha pedig nyilvánvaló volt az eset, az egész ifjúság jelenlétében. De a büntetés végrehajtásánál mindig azt a czélt kellett szem előtt tartani, hogy a bűnös a jó útra térjen, a többiek pedig elrettenjenek a rossztól. Ha a testi fenyíték sem használt, egy sajátságos büntetésmódhoz nyúltak : degradáltak a tanúlót, vagyis alsóbb osztályba csapták le, a mit a consessus határozata alapján az igazgató egész csendben vagy, ha súlyosabb volt az ok, az egész tanári testület jelenlétében hajtott végre. Legsúlyosabb büntetés volt: az iskolából való kizárás, mely történhetett csupán egy intézetből, de az összes intézetekből is. Ehhez a komoly esethez már a főigazgató beleegyezése is megkívántatott. 1) Ezek voltak ama büntetések, melyek a Ratióban előfordulnak s a melyeknek alkalmazása, de csakis a legnagyobb óvatosság mellett, meg volt engedve. A mily nagy óvatosságot és • amint nyiltan is parancsolta — körültekintést szabott meg a Ratio a testi fenyítés dolgában ; mondhatni majdnem oly könnyelműen és a javúlás minden sikere nélkül alkalmazta az igazgató és tanár egyaránt«» Az iskola falai — mintha csak satirisalni akarták volna a Ratiot — visszhangzanak a tanúlók jajjaitól. Alkalmazták privatim és nyilvánosan, s mintha csak kedvet kapnának a tanulók is, a kihágások száma egyre nőtt. Annyi legalább is következik ebből, hogy helyesen semmi esetre sem használták. A bűnös rászolgált a fenyítésre ; de hatást nem igen értek el. A kizárás, a legmagasabb fokú büntetés, igen gyakori volt. Ezt kétféleképen gyakorolták. Van a kiről azt jegyezte fel: „excepto testimonio dimissus est," ez más felé mehetett ; de igen soknál ez a megjegyzés fordul elő : „sine testimonio dimissus est," vagy „sine testimonio discessit, aufugit." Ezek szolgáltathatták azután azt a nagy contingenst, mely gymnasiumról gymnasiumra járt hamis bizonyítványnyal próbálva szerencsét. Bizonyítványukra nem volt szükségök, mert azon megjegyzéssel, melyet az igazgató ráírt, úgy sem vették volna fel őket más intézetbe. !) v. ö. Ratio CCXLI. §.