Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1895

18 zík be, — kivéve az orvosi bizonyítványnyal igazolt betegséget — az I. negyedre járó ösztöndíjrészletet elveszti. Ugyancsak az olyan stipendista, ki első vagy második osztályú ösztöndíjat élvezett s valamelyik tárgyból II. r. osztályzatot nyert s év végén nem lett eminens, visszakerül a harmadik osztályú helyre. Egy családból kettő nem kapott ösztöndíjat; a szegényebb előnyben részesült. Nagy terhet rótt az ösztöndíjasok informatióinak kiállítása az igazgatóra. II. József korában az összes leérkezett hivatalos iratok felerésze a stipendistákra vonatkozik. Meg kell adni, hogy nagy gondban részesültek. Esztergomban is több tanuló részesült ösztöndíjban. Ezen alapítványi ösztöndíjakon kívül egy sajátságos neme keletkezett az ösztöndíjnak, t. i. a didactralis ösztöndíj, melyet a tandíjból beszedett pénzből alapított a császár. 1787. jul. 21-én értesítette a főigazgató az intézetet, hogy ő felsége rendelete folytán az elmúlt 1785/6. évben beszedett tandíj, úgy mint az örökös tartományokban, ösztöndíj gyanánt osztatik ki azon szegény tanulók közt, kik tehetségre és viseletre nézve a többiek közül kitűnnek. Az egész ország területén 380 ösztöndíj lesz. 50-en 100 frtot kapnak, ez az I. osztály; 100-an 80 frtot, ez a II. osztály ; 200-an 60 frtot, ez a III. osztály és 30-an 20 frtot, ez a IV. osztály. Az első osztályút kapják, a kik már szakszerűen foglalkoznak valamely tudománynyal (egyetem) ; a másodikat philosophusok (akadémia); a harmadikat gymn. tanulók, az utolsót az elemi iskolák tanulói. Az a czél lebegett a császár előtt, hogy a kiváló tehetségű szegény tanulóknak megkönnyítse a kiképeztetést. Azért sem jómódú, sem gyönge vagy középszerű tanuló nem részesülhetett ezen ösztöndíjban. Rossz viseletű semmi körülmények közötWiem kaphatta. A ki egyszer megkapta, az az egész iskolai tanfolyamon át élvezte, mig csak I. r. bizonyítványt tudott felmutatni. Ha felsőbb iskolába lépett, megfelelőleg emelkedett az ösztöndíj is, legfölebb várnia kellett addig, míg üresedett, de ezalatt az alsóbb fokozatot élvezte. Minthogy a tandíjat az ifjúság valláskülönbség nélkül fizette, azért az ösztöndíjadománynál sem tekintettek a vallásra : bármily vallású kaphatta. Ezen ösztöndíjat a tanári testület véleménye alapján a főigazgató adományozta. Kettő egy családból nem élvezhette. A didactralis stipendiumnak az az előnye is volt, hogy élvezői mentesek voltak a tandíjfizetéstől. Ezen stipendistákról is kellett hivatalos kimutatást felterjeszteni. A didactralis ösztöndíjak, tekintve az összeget, s az akkori idők pénzértékét, szegény tanulókra jelentékeny segélyt képeztek. Nemes volt a czél, melyet a fölség e stipendiummal meg akart valósítani ; de tagadni nem lehet, hogy ez tulajdonkép indirect adó volt a közönségre. S talán nem is volt egészen igazságos. Hisz nem egy szegény tanuló fizetett így azért, hogy egy