Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1895

15 kedett az intézet kiadása. A tanárok — kivéve a helyettes tanárokat — 400— 450 frt, az igazgató kiváló buzgóságáért személyére nézve 500 frtot kapott. A katecheta után a háznak 100 frt, neki pedig 25—50 frt járt. A költség 2500 frt felé rúgott. Bevétele az intézetnek egyáltalán nem volt. A tanulók iskolapénzt nem fizettek M. Terezia alatt. A tanulók maguk gondoskodtak iskola-fűtésről. Minden osztályból az igazgató és tanári kar együttesen választottak egy tanulót — szegénység és jóviselet a főkellék — kinek a többi tanuló mérsékelt díjat fizetett, a melyért ő azután a terem tisztaságáról gondoskodott s a kellő csend fentartásában segítője volt a tanárnak. E tanulók paterfamilias vagy servus familias néven szerepelnek. 1782. okt. 31. a főigazgató kiváló gondjaiba ajánlja az igazgatónak és tanári karnak, hogy, mivel az iskolai jó rend nagyban függ a paterfamiliastól, azokat a gyűlés a kiváló erkölcsű és példás ifjak közül válaszsza, ha lehet, azok közül, kiket az előző évben már kiismertek. Ha megválasztották, adják meg a kellő utasítást a teendőkre. De szivére köti az igazgatónak, hogy az a salarium (fizetés), melyet egyes tanulók fizetnek a paterfamilias részére, igazságosan osztandó fel, hogy a szegény tanulókra nagy teher ne háruljon. A kivetés az igazgató jelenlétében történt ; hozzá vitték a pénzt s nála helyezték el, ő pedig a kiadásokról pontos jegyzéket vezetett. Jóval utóbb (1799. jun. 28.) a főigazgató kifogást tett az ily tanulók elnevezése ellen. Lassanként ugyanis a paterfamilias helyét a servus familias és servus scholae elnevezés váltotta fel. Elrendelte tehát, hogy e lealázó elnevezés helyett ezentúl curator , custos- vagy censornak nevezzék őket. II. József az iskolát illető reformjai közé felvette az iskola-pénzt is, azaz a tandíjat (didactrum). Az ifjúság túlságos nagy számban tódult az iskolákba. A practicus császárnak egyrészt nem tetszett, hogy oly nagy számmal özönlenek az ifjak a tudományos pályára, másrészt a szegény tanulók részére, a kik tehetségöknél fogva alkalmasak a tudományos pályára, ösztöndíjat, segélyt akart teremteni: azért 1785. jan. 31-én 2880. sz. a. kelt helyt, tanácsi leirattal az összes iskolákra nézve elrendelte a tandíjfizetést. A gymnasiumba járó ifjak kötelesek voltak egész évre 6 frt díjat fizetni. De hogy e teher nyomasztó ne legyen, úgy intézkedett, hogy tíz havi részletben fizessék. A ki egész hónapon át betegség vagy egyéb körülmények miatt nem járt az előadásokra, azon havi részlet fizetése alól fel volt mentve. De ha valaki egy hónap alatt legalább nyolcz napig hallgatta az előadást, köteles volt a tandíjat fizetni. Sőt 1788. febr. 9-én kelt leiratban azokra is kiterjeszti a tandíj-fizetést, a kik „auditores-benevoli" vagy „hospites" néven látogatják az iskolát. Másrészt meg felmentette a tandíj alól a clericusokat, az ösztöndíjasokat és a chyrurgus növendékeket. 1789. márcz. 26. kiterjesztette a mentességet a görög n. egyesült, evangelicus és református lelkészek gyermekeire