Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1894

Nevelés. A jezsuiták iskoláiban a nevelés sokkal fontosabb szerepet játszott mint a tanítás. A nevelés pedig egész valójában kath. szellemben történt. Maga a Ratio 1) is kifejezi ezt, mikor parancsolja, hogy a tudomány elsajátítása mellett különösen keresztényhez illő erkölcsöket plántáljanak az ifjúságba. Minthogy pedig minden szónál hathatósabb a gyakorlat, azért nem csak hirdették a kath. vallás parancsait, de gyakoroltatták is velők, hogy így mintegy vérökbe menjen át a keresztény erkölcstan. A hol tehát alkalom kínálkozott e tekintetben, nem mulasztották el azt megragadni és felhasználni. Előadás előtt egyik ifjú elmondta az e czélra rendelt imádságot, mely alatt tanár és tanítványok térdeltek. A tanulók naponként kötelesek megjelenni a szent misén, ünnepeken pedig prédikácziókon is. Szombaton volt hittan. Ezt az órát nem pusztán tanításra fordították, de a keresztény erények gyakorlására és a ker. emberek kötelmének pontos teljesítésére is buzdították az ifjúságot. Különösen szivére köti a tanár a tanulóknak, hogy naponként imádkozzanak ; mondják el a szent olvasót ; vizsgálják meg naponként lelkiismeretöket, járuljanak gyakran a penitentiatartás és oltáriszentséghez ; kerüljék a rossz szokásokat; utálják meg a bűnt és gyakorolják az erényeket. Szombaton délután és vasárnap az ifjúságot litániára vezették, vagy az iskolában imádkozták el. A bold. Szűz és a Szent őrző angyal tisztelete kiváló figyelmök tárgya volt. Szigorúan óvták a tanulókat a rossz könyvek olvasásától s a classicusok műveit is megtisztítva olvasták, s ha ilyen kiadás nem akadt, inkább elhagyták. Minden hónapban mindenik tanuló egyszer meggyónt. Gyóntató atyja állandó ; hogy mily fontos dolog ez, nem szükséges bizonyítanom. Gyónáskor nevét rejtő czédulát nyújt be a tanuló. A fegyelem első és fő kelléke volt : a törvényeknek való engedelmesség és a kötelmek lelkiismeretes teljesítése. Szivesebben használták a jutalmazást, mint a büntetést. A büntetést a mennyire lehetett kerülték ; maga a tanár egyátalán nem is büntetett. Elnézéssel sokszor többre lehet menni mint büntetéssel, — tartja a Ratio. Még olyan aprólékos dologról igy gondoskodott a Ratio, hogy a tanár a tanulót máskép mint nevén — ne szólítsa. Szigorúan tiltotta a gúnyneveket. Színháztól és látványosságtól nagyon óvták tanítványaikat. Ha valaki sűrűn elmaradozott az iskolából, a tanár elküldött hozzá valakit. Az iskolában föltétlen csendet kívántak, senkinek sem volt szabad helyét elhagynia. Egyszerre többen nem mehettek ki az iskolából. !) Kehrbach i. m. V. k. 378 s. k. 11.