Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1893

33 (kupola-sirtól) feljebb haladva s a Schliemannétól kiásott kisebb ily tholosra egy tekintetet vetve, utunk jobbra kanyarodott s egyszerre előttünk állt a hires oroszlán-kapu. Annyiszor láttam e kaput képekben, hogy most egész jó ismerősnek tünt föl előttem. Megvallom azonban, hogy a mennyire fölülmulta várakozásomat „Atreus kincses háza," annyira hidegen hagyott az „oroszlán-kapu." Erről szintén csak azt kell mondanom, a mit „Lysikrates emléké"-ről fentebb mondottam, hogy t. i. csakis archaeológiai, illetőleg művészettörténeti szempontbői találtam érdekesnek és fölemlíteni valónak. Sőt igazában ez az összehasonlítás sem illeti meg az „oroszlánkaput;" mert a „Lysikrates emléke" művészi kivitele ellen semmi kifogást sem lehet tenni, hatását csakis az idő rontotta meg : ellenben az „oroszlánkapu" egészében annyira eldugott, az alakok annyira merevek, kezdetlegesek, hogy igazán csakis azért érdemesek a megtekintésre, mert e merev alakok körülbelül legrégibb emlékei a képzőművészetnek Európában. Miután a kapuhoz vezető bejárat hatalmas kyklops-falait és a kapunak alakjait figyelmesen megtekintettük, a kapun át beléptünk a várba. Először is a kaputól jobbra eső sirokat kerestük föl. a melyekben talált gazdag leletről már ismételten is megemlékeztem. Azután nem kis fáradsággal fölhatoltunk a vár legmagasabb pontjára és sorban bejártuk a királyi palotának és egyéb épületeknek kiásott romjait, melyekből bizony csak óriási phantasiával lehet a régi fényre és pompára visszakövetkeztetni. Szebb, érdekesebb és meghatóbb e romoknál az a páratlanul fenséges kilátás, mely innen a vár magaslatáról a Hagios Elias és Zara kúpalakú hegyekre, Naupliára és a sötétlő argolisi öbölre, a termékeny és még ottlétünkkor is meglepően zöldelő argolisi síkságra és a sikot északon, keleten és nyugaton környező hegyekre nyílik. E kilátás annyira elragadó, hogy midőn a hajdani királyi palota romjain állva és az Atreidák mondájának annyi különféle alakján elmerengve az eddig bejárt helyeket összehasonlitottam azzal a látványnyal, mely itt szemeim előtt elterült : kénytelen voltam beismerni, hogy e hely gyönyörű fekvésével és a hozzája fűződő emlékek sokféleségével az egész uton eddig látottak közt legnagyobb hatással volt szivemre. Atreus és Thyestes, Agamemnon, Klytaimnestra és Aigisthos, Orestes és Pylades, Elektra és Iphigeneia stb. stb. részint komor és visszataszító, részint dicső és vonzó alakjai mintha csak körülöttem lebegtek és sorsukról regéltek volna : oly nehezen esett e helytől a megválás. A fáradtságon kivül Mykenai ezen elragadó hatása lehetett oka annak, hogy a mintegy 10,000 lakost számláló Argosnak falusias házsorai közt megállás nélkül tovahajtattunk Nauplia felé s csak a távolból üdvözöltük Argosnak Akropolisát és a Larisá-nak meglehetősen épnek látszó várát. Mykenai hatását megsinylelte Tiryns is, melynek óriás nagyságú kövekből épült, u. n. kyklops-falaktól körülvett hármas várát végigjárva, esti 8 órakor Naupliába érkeztünk. Nauplia gyönyörű fekvésével, 10,000 lakosával, Palamidi nevű hatalmas erősségével és elragadóan szép kikötőjével az uj Görögország egyik legjelen3