Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1893

10 hajós népség. A hajó várakozását szándékom volt fölhasználni egy kis kiszállásra, de csakhamar elment egy jó részünknek kedve a partra szállástól, midőn a hajós népség kimondhatatlanul tolakodó és arczátlan viselkedését láttuk, ugy hogy biz én jobbnak tartottam a hajón maradni s innen nézegetni a város négy-öt emeletes, de keskeny házait és szük utczáit. Már itt föltűnt a nép szemlélése közben, hogy biz az viselet dolgában semmivel sem különbözik akármelyik európai város népségétől, legfeljebb abban, hogy még e forróságban is föltűnő melegen ruházkodnak. Ha az olasz és olaszos kiejtéssel beszélt uj-görög nyelv nem figyelmeztet bennünket hollétünkre, akár Budapestre képzelhettük volna magunkat. Délután három órakor ismét útban voltunk már. Mialatt a várost és környékét lassan magunk mögött hagytuk, a görög mondai és történeti emlékek, melyek e szigethéz fűződnek, egymásután ötlöttek elmémbe s szokatlan erővel hatottak szivemre. Korfut tartják ugyanis a régiek a homerosi' -x?QÍr] szigetnek, melyet hajdanta a phaiakok laktak, mikor a tengeren bolyongó Odysseus sok viszontagság után ide érkezett s rajtuk abban az időben Alkinoos király uralkodott fenséges nejével, Areteval. Még meg van a név, a „oőóg (Dautxior láttam a Kallikiopulo öblöt a Kressida patakkal, hol a hagyomány szerint az Odysseia egyik legszebb jelenete játszódott le Odysseus és a naiv Nausikaa között; a mind sebesebben haladó hajóról nézegettem a kicsike Pondikonisi szigetet, melyhez a monda és a képzelet az Odysseust hazaszállított phaiak hajónak emiekét fűzi, melyet a haragvó Poseidon kővé változtatott. Ezeken és egyebeken elábrándozva szinte gyermekies meghatottság vett rajtam erőt s képzeletem egészen benépesité a nyár hevétől kopár szigetet a monda alakjaival. E költői hangulatot csak növelte fölséges királyasszonyunknak, Erzsébetnek, remek palotája, az Achilleion, mely egy magaslatról, sűrű lombok közül mosolygott felénk. Azonban a monda és költészet vidám alakjai és meséi mellé — komor ellentétüKsok szomorú történeti esemény is fűződik e helyhez. Itt folyt le ugyanis Thukydides szerint (I. 13) Kr. e 664-ben a történelmileg kimutatható első tengeri ütközet, melyben Korfu és anyavárosa, Korinthos, álltak egymással szemben ; ugyancsak e helyhez fűződik, egyebeket nem említve, a gyászos peloponnesosi háború is, a mely meghozta végét a görög nagyságnak és szabadságnak. A monda és történet ezen oly annyira ellentétes eseményeinek emlékei okozhatták, hogy Korfu szigetét alig titkolható megilletődéssel láttam lassanként a látóhatáron alátünni. A mondai és történeti események emlékei tovább kisértek bennünket az unt-tengeren is. Balra hagytuk a Sybota-szigeteket, hol Kr. e 432-ben a peloponnesosi háború előjátéka lejátszódott. Szinte kerestem a helyet, hol küzködtek egymással a korinthosi és kerkyrai hajók, hol állt a 10 athéni hajó eleinte csak mint szemlélő, később, midőn a korinthosiak győztek, mint résztvevő ; szinte hallottam a győztes korinthosi hajókról fölhangzó győzelmi dalt (paian), midőn egyszerre ujabb husz athéni hajó vegyül a küzdelembe s a korinthosiak kénytelenek visszavonulni. Joggal mondhatták a korinthosiak,