Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1892
BEVEZETÉS, i. Pannónia állapota a rómaiak alatt. A római kor előtt jóformán semmit sem tudunk a KözépDuna vidékéről. A görög irók, kik ismereteiket a pontusi kereskedőktől merítették, csak igen gyér adatokat szolgáltatnak hazánkról. A Ivr. sz. előtt közel félezer évvel élt Herodotosnak homályos ismeretei nem terjednek túl a Tiszán. Ethnographiai szempontból csakis ama tudósítása becsülhető meg részünkről, hogy a Duna eredeténél kelták laktanak. 1) A Duna eredetétől jó távolra esik hazánk nyugati vidéke; de azért mégis több a sejtelemnél az, hogy azok a kelták, kik Gallia határszélétől Angliába, Olaszországba, Csehországba kirajzottak, a Közép-Duna vidékét is megszállották. Hogy a Morva vidékét, sőt Nyugat-Magyarhont is ellepték, bizonyos, mert Tacitus „Annales "-eiben (II. 63.) úgy említi, őket, mint a jazygok szomszédait. A szarmát-j a z y g o k ról pedig tudjuk, hogy a Dunán túl soha sem hatoltak, hanem csak annak balpartjának síkságain tanyáztak. A kelta mindenesetre olyan faj volt, mely minden durvasága daczára a civilisatió iránt való érzékével tünt ki hasonkorú népfajok között. Egyik törzsük a bójok korán kezdették meg a gazdag felső-magyarországi fémbányák művelését. Már a kelta érmek is eléggé bizonyítják azt. Másik törzsük a skordiskok inkább a mezőgazdaságban és baromtenyésztésben tűnhettek ki. A mint a római fellép túl a Dunán, csakhamar megváltoztak a Közép-Duna ethnographiai viszonyai. A kelta név mindinkább tünedezni kezd. A történetírók már csak pannono k-ról szólnak dunántuli részeken. Az a kemény ellentállás azomban, melyet ezen pannonok a hóditó rómaival szemben kifejtettek, elég érthetően szól a mellett. ') Musarum Liber IV. 49.