Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1892

25 Ágoston szerint három vallást különböztetett meg : cg)- mythologiáit, egy polgárit és egy természeteset. A mythologiainak forrásával a színházat ismeri el.

1) Cicero is annak tartja a színházat.-) De sőt a politikai dicsvágy nemsokára a színészettel és a circeusi játékokkal iparkodott a közönséges polgár kegyében járni és a polgári tisztségek és hivatalok létráján fölemelkedni ; olyannyira, hogy egy fényűző és pazar tisztviselősködést még a legderekabb aedilis is kedves kötelességének tartotta. Ezzel azonban oly körbe léptünk, melyben a régi szokások szeretetének legutolsó maradványa, mely a felső körökben talán még fenmaradt volna, teljesen megsemmisült. Ez a politikai agitatio azon varázs köre, melybe a későbbi köztársaság fejlődése alatt még azok is elragadtatták magukat, kiknek leginkább kötelességükben állott volna a régi vallást megóvni, értem a papokat és a vallási hatóságokat. Hiába intett a bölcs Laelius, midőn Karthago lerombolása utáni évben (145-ben Kr. e.) a papi hatóságok cooptatiójának régi alapelvét megszüntetni és ebben is a nép választási jogának elvét behozni szándékoztak ; nem hiába óvta polgártársait ezen lépés következményeitől egy sokszor magasztalt beszédben, mely megragadóan ecsetelte azon időket, midőn még a törvények leplezetlen egyszerűségével megelégedtek. — Numa törvényét akkor csakugyan félre tették és csak Marius idejében hozták be újra némi változással; de a vallási hatóságok elvilágiasodásának fenyegető veszélye már ezen kísérlet által előre lesz jelezve és ugyanazon úton látjuk a római vallás régi alapelvének utolsó maradványát is elvettetni. A papi méltóságokat, többé nem a kor és a vallási tapasztalatok igényei szerint töltötték be, hanem azokat a legazdagabb és dicsőség után vágyódó polgároknak mellékes czimek gyanánt adományozták. — Nem csoda tehát, hogy ekkor már a régi vallási gyakorlatoknak ismerete is eltűnt, azért már Cató is panaszkodott sok jóslat eltűnése fölött és Varrónak kellett sok istenség elfelejtett nevét és szentélyét a rómaiak emlékezetébe visszaidéznie: „Itaque multa Auguria, multa auspicia, quod Cato ille sapiens queritur, negligentia collegii amissa plane et deserta sunt!"' Cic.

3) Kégségtelenül volt elég oka arra is Cicerónak, hogy a hires Scaevolákat azon belső összeférhetlenségre figyelmeztette, mely kettős hivatásukban a vallási főpapságé és a polgári jogtudósoké között van. „Itaque si vos (Scaevolae) tantummodo pontifices essetis, pontificalismaneret auctoritas, sed quod iidem iuris civilis estis peritissimi, hac scientia llam eluditis. Cic.

4) Különösen az augurok egy oly világi hatósággá zsugorodtak össze, hogy Ciceró és kortársainak nagy része az augurok tanácsában is megfoghatatlannak tartották, hogyan hihet valaki még ezen hivatás magasabb vallási jellegében.

5) — Épen ugy vesztették el minden hitelüket a sibylliai mondások és az etrusc haruspexek. a mint Catonak ismert élezeskedése ta') Augustinus De Civ. Dei I. 30. 2) Cicero Tuse. I. 16, 37. 3) De div. I. 15. *) De leg. I!. 21, 52. 5) Cie. De leg. II. 12, 30, de divn. I. 47, 105.