Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1892

25 Ágoston szerint három vallást különböztetett meg : cg)- mythologiáit, egy pol­gárit és egy természeteset. A mythologiainak forrásával a színházat ismeri el. 1) Cicero is annak tartja a színházat.-) De sőt a politikai dicsvágy nemso­kára a színészettel és a circeusi játékokkal iparkodott a közönséges polgár kegyében járni és a polgári tisztségek és hivatalok létráján fölemelkedni ; oly­annyira, hogy egy fényűző és pazar tisztviselősködést még a legderekabb aedilis is kedves kötelességének tartotta. Ezzel azonban oly körbe léptünk, melyben a régi szokások szeretetének legutolsó maradványa, mely a felső körökben talán még fenmaradt volna, teljesen megsemmisült. Ez a politikai agitatio azon varázs köre, melybe a későbbi köztársaság fejlődése alatt még azok is elragadtat­ták magukat, kiknek leginkább kötelességükben állott volna a régi vallást megóvni, értem a papokat és a vallási hatóságokat. Hiába intett a bölcs Laelius, midőn Karthago lerombolása utáni évben (145-ben Kr. e.) a papi ha­tóságok cooptatiójának régi alapelvét megszüntetni és ebben is a nép válasz­tási jogának elvét behozni szándékoztak ; nem hiába óvta polgártársait ezen lépés következményeitől egy sokszor magasztalt beszédben, mely megraga­dóan ecsetelte azon időket, midőn még a törvények leplezetlen egyszerűségével megelégedtek. — Numa törvényét akkor csakugyan félre tették és csak Marius idejében hozták be újra némi változással; de a vallási hatóságok elvilágiaso­dásának fenyegető veszélye már ezen kísérlet által előre lesz jelezve és ugyan­azon úton látjuk a római vallás régi alapelvének utolsó maradványát is el­vettetni. A papi méltóságokat, többé nem a kor és a vallási tapasztalatok igényei szerint töltötték be, hanem azokat a legazdagabb és dicsőség után vágyódó pol­gároknak mellékes czimek gyanánt adományozták. — Nem csoda tehát, hogy ekkor már a régi vallási gyakorlatoknak ismerete is eltűnt, azért már Cató is panaszkodott sok jóslat eltűnése fölött és Varrónak kellett sok istenség el­felejtett nevét és szentélyét a rómaiak emlékezetébe visszaidéznie: „Itaque multa Auguria, multa auspicia, quod Cato ille sapiens queritur, negligentia collegii amissa plane et deserta sunt!"' Cic. 3) Kégségtelenül volt elég oka arra is Cicerónak, hogy a hires Scaevolákat azon belső összeférhetlenségre figyel­meztette, mely kettős hivatásukban a vallási főpapságé és a polgári jogtudó­soké között van. „Itaque si vos (Scaevolae) tantummodo pontifices essetis, pontifi­calismaneret auctoritas, sed quod iidem iuris civilis estis peritissimi, hac scientia llam eluditis. Cic. 4) Különösen az augurok egy oly világi hatósággá zsugo­rodtak össze, hogy Ciceró és kortársainak nagy része az augurok tanácsában is megfoghatatlannak tartották, hogyan hihet valaki még ezen hivatás maga­sabb vallási jellegében. 5) — Épen ugy vesztették el minden hitelüket a sibylliai mondások és az etrusc haruspexek. a mint Catonak ismert élezeskedése ta­') Augustinus De Civ. Dei I. 30. 2) Cicero Tuse. I. 16, 37. 3) De div. I. 15. *) De leg. I!. 21, 52. 5) Cie. De leg. II. 12, 30, de divn. I. 47, 105.

Next

/
Oldalképek
Tartalom