Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1891

11 Esztergommegye és város tehát csak e naptól fogva lélekzik fel újra. Nincs többé kitéve a török-tatár hadak dulásainak ; újjászületésének és emelkedésének folyamatát azonban mégis igen lassúvá teszik az átélt viszontagságos idők utófájdalmai, valamint az 1699-ik tartó 16 éves török háború terhei, sok életet és vagyont fogyasztó áldozatai. A kép, melyet az egykoron oly fényes királyi és érseki székhely nyújt — a visszafoglalást követő első évtizedekben mondhatlanul szomorú és kietlen. A nagyszombatban székelő káptalan esztergomi birtokügyeinek rendezése és kezelése érdekében Ordódy Zsigmond kanonokot küldötte Esztergomba. „Én itt csak Isten tudgya, mely bus Életben vagyok" irja ez 1685-ben. *) Felépiti a kanonokok székházát ; de tetőzetére nem képes elegendő zsindelyt szerezni, tehát zsúppal kénytelen befedetni. Az 1684 szept 18-áról kelt leltár mutatja, hogy mily szegényesen lakott. E szerint lakásának felszerelése : 1 négyszögű asztal, 4 jó fazék, 2 fakorsó, 39 uj fatányér, 9 kisebb-nagyobb ón-tál, 1 uj ágy — semmi több. Az 1685. évi ostrom után — üveges hiányában —• papírral kénytelen beragasztani az ablakokat. A káptalan ispánja (Nagy Márton) és a vízivárosi plébános, Balog Márton, majd Gazik atya képezik egyedüli környezetét. A Bakocs-kápolnán kivül nincs temploma ; nincs toronyórája és harangja. A káptalant Lothr. Károly herczeg vezette be ősi székhelyére és ősi jogainak élvezetébe. E jogait az ez idő szerint nagyhatalmú bécsi haditanács is elismerte. Csakhogy a káptalan e földesúri jogok gyakorlására nézve csakhamar összeütközésbe jutott a várőrséggel. Maga a várparancsnok rendesen német főtiszt volt; csak a német őrség kiegészítő részét képező magyar csapatok élén álló főtiszt volt magyar, kit mint a német várparancsnok helyettesét — közönségesen alkapitánynak neveztek. A káptalan a regale jog gyakorlására fordította fő figyelmét ; mert ebből remélhetett legtöbb jövedelmet. Az úgynevezett „pozsonyi bizottság" azonban nem ismervén a helyi és jogviszonyokat, a magyar őrség felfolyamodására 1684 márcz. 18-án megengedte az őrségbelieknek, hogy a városban létező házakat, lakhelyiségeket kijavíthatják, építkezhetnék, a szántóföldeket, szőlőket és réteket mivelhetik s korcsmákat is állíthatnák ; az alkapitány a Szt. Tamáshegy aljában fekvő malmot is újjáépítheti — de mindez a földesúri jog sérelme nélkül történjék. Pedig ugy a korcsmatartási jog, mint a malomépités (a káptalan földjén) határozottan a földesúri jogokba ütközött. A dunai rév- és vámjog is a káptalant illette ; ezt viszont maga a várparancsnok foglalta le a maga javára — a győri főkapitány példájára. Esztergom t. i. katonailag a győri főkapitányság alá tartozott; e főkapitány is a maga hasznára foglalta le és gyakorolta a regale-jogokat, mely visszaélés miatt az ottani káptalan, a kir. város és főkapitányság között másfél századon át folyt a perpatvarkodás. *) Knauz N. U. O. 73. 98. 1.