Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1890

17 A magyar kath. egyház mint kiváló mivelődési és államfentartó tényező szerepel hazánk történetében. A XVI. és XVII. század válságai közt megrendül ugyan ; de nehéz harczok után végre is újra elfoglalja a megillető helyét. A XVIII. század egyik kiválóan jellemző vonása, hogy hazánk lassankint ismét visszanyeri „Regnum Marianum, Mária országa" jellegét s meg is őrzi azt II. József koráig. Az ország ismét katholikussá leszen még pedig anélkül, hogy egyúttal németté is vált volna. A politikai és társadalmi élet teljesen átalakul. A hitbuzgó, mivelt és mélyen vallásos főpapság e korban vezérszerepet visz s irányadóul szerepel. E főpapság jobbadán a főúri osztály köréből származik ; nemcsak az állásukkal járó, hanem még családi javaikból befolyó jövedelmeiket is a legnagyobb áldozatkészséggel forditják a vallás és nemzeti mivelődés érdekeinek előmozdítására.

1) Szinte kivételt képez az a főpap, ki a vallásos és erkölcsi mivelődés terén nem szerzett érdemeket. Ennek kifolyása, hogy a püspök II. József koráig irányadó központja s egyik kiváló tényezője a társadalmi életnek. E jelesek egyik kimagasló alakja a többek közt gr. Eszterházy Imre, herczegprimás (1725—1745); épugy, mint a nagynevű Széchényi Pál, kalocsai érsek, szerzetes volt s a pálos-rend kebeléből emelkedett fokozatosan az esztergomi érseki székre. Legalább 22 templomot, paplakot, iskolát épitett vagy alakíttatott ujjá, s összesen vagy 2 millió frtot fordított mivelődési és jótékonysági czélokra. Áldozatkészsége mellett oly szerény, hogy teljes életében „Fráter Emericus"-nak irta magát. Évenkint vagy 50,000 frtot osztott ki a szegények között ; midőn kincstára üres volt, gyémánttal kirakott arany keresztjét zálogosította el, csakhogy alamizsnát nyújthasson.

2) Hozzá méltó főpapok Csáky, Barkóczy grófok, Patachich stb. E kitűnő főpapság irányadó szelleme, továbbá a nevelés-oktatás terén majdnem országszerte uralkodó jezsuiták, mellettük a benczések, pálosok és ferenczrendiek stb. hatása alatt a hitélet fokozatosan emelkedett és mind elevenebb lett a társadalom összes rétegeiben. Ennek jelenségei a mind sűrűbbé való zarándoklatok, kegyhelyek (Kis-Czell) 3) és vallásos társulatok ; s viszont a belső rend, a békés polgári foglalkozás ér a hitélet felkeltése és ápolása körül is nem csekély érdemök van e vallásos társulatoknak. A lelkészek száma csekély; mindegyiknek az anyaegyháztól sokszor nagyon távol fekvő több leányegyháza is van, melyekben csak minden harmadvagy negyed vasár- és ünnepnap tartatott isteni tisztelet. Esztergommegye 39 lás). A sokféle régi mérték helyett mindenütt a „pozsonyi mérőt vagyis szapul" kell használni, 12 frt birság terhe alatt ; ugyanennyit fizet, ki az eltévedt marhákat a szolgabíróhoz 3 nap alatt be nem hajtja vagy be nem jelenti. Az biztonsági testület tagjai a személyes beszállásolások és előfogatozás terheitől mentesek. (Ez a fizetésök.) Esztergomm. ltár. Protoc. 1719—1727. 95 1. ') Fessier : Die Geschichte der Ungarn stb. X. Th. 285 és köv. 2) Memoria Basilicae Srigoniensis 1856. p. 98. 3) Fessier u. o. 340 1. i