Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1889

— 20 — de egyúttal itt voltak a legtöbb szeszélynek és szenvedélynek kitéve.

1) Ugyanis eltűnt a boldog falusi együttélés s helyébe a szigorú etikette lépett. Némely urak lealázónak tartották szolgáikkal szóba ereszkedni s az ur bármely elégedetlenségeért iszonyúan kellett lakolniok. Csak az ur gyengesége adta a hatalmat a rabszolga kezébe. Ordinarii — rendesek, előbbrevalók—. Felügyelet czéljából a rabszolgákat általában foglalkozásaik szerint különítették el, s legalább a császárok alatt a nagyobb rabszolga famíliák a városi testületek szervezete szerint voltak képezve.

2) Minden osztálynak meg volt a maga elüljárója. Ha sokan voltak, akkor decuriákba osztották őket a decuriones vezetése alatt, kiket azomban a família rusticában monitores-nek neveztek. Ezek tekintélyesebb rabszolgák voltak s egyúttal birták az uraság bizalmát is. Felügyeltek a háztartás némely részére ; ök vezették a kiadást és bevételt, tarthattak segédet, rendelkeztek alsóbb rangú rabszolgákkal. Első volt köztük az ordi?iarius, kinek helyettese a vicarius. Ez utóbbi név az Ordinarius szolgáját jelentette, kit vagy az uraság rendelt melléje — suppromus, subcustos —, vagy maga vásárolt — vicarius subvillici, vicarius dispensatoris —. Ugyanis a takarékos rabszolga szerezhetett magának vagyont — peculium —, sőt a maga segítségére rabszolgát is.

3) A korábbi időben csak azokat nevezték or dinarii-nák, kiknek volt vicariusa. Később már többnyire csak névleges ordinarii-kkal találkozunk, mert birtak vagyonnal, háztartással, lakással ; teendőiket pedig mind a vicariussal végeztették. Némelyek több vicarii sőt vicariae-ve 1 is rendelkeztek.

4) Fontos volt a procurator — felügyelő — és dispensator — pénztárnok — is. E kettő kezében nyugodott a vagyonkezelés, melyet iparkodtak is szemtelenül a zsebjeik megtöltésére felhasználni. A procurator rendesen csak a számadás kivonatát nyújtotta be az urnák, s azt a legtöbbször tévútra is vezette. Ha azomban rajta kapták a csaláson, annak vége vesszőzés, állásvesztés vagy áttétel a família rusticába lett. A procurator lakása a bejárat fölött volt, hogy láthassa a ki- s bemenőket, a villicus — számtartóé — pedig az ajtó mellett ugyanezen okból.

5) A procurator név néha általánosabb jelentésű, pl. procurator peni=cellarius-éléstár-felügyelő —. A gazdag úrnőknek is voltak procuratorjaik, kikkel pénzeiket kezeltették. A dispe?isator számvevő és pénztárnok is volt egy személyben, külömben egyenlő rangú a procuratorral. Volt dispensator rusticus is. Régebben a procurator és dispen1) Sen. ep. 47, 3, 4 : Coram domino loqui non licet. 2) Plin. ep. 8. 16, 2, legalább így szól : Nam servis respublica quaedam et quasi civitas domus est. 8) Innen mondja Iloráczius Sat. II. 7, 79 : Vicarius est, qui servo paret. 4) V. ö. Pauly. 5) Colum. I. 6, 7 : Villico iuxta ianuam fiat habitatio.