Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1889
— 11 — után, minthogy a rómaiak mindennemű foglalkozásra külön rabszolgát alkalmaztak. Azonkívül a bevett szokás magával hozta, hogy a kézi munkákat saját embereikkel készíttessék s nem idegenekkel. Az bizonyos, hogy a rabszolgák száma Róma és Itália lakóinak számát jóval túlhaladta. A Kr. e. 70. évben az itáliai polgárok fegyverfogható férfiainak száma 9io,ooo-re rúgott; bennt van ebben a tartományokban tartózkodó polgárok száma is. Ebből következtetve az itáliai félsziget népessége körülbelül öt milliót tett. Ha most összehasonlítjuk az akkori Itália népességét a mostaniéval, mely mintegy 25 milliót tesz, akkor körülbelül 20 millió rabszolgát vehetünk fel, mely szám négyszer akkora, mint a szabadoké. Rómában a rabszolgák száma 900,000-et tett ; az arány tehát 3: 2. A rabszolgák szaporodásának második f6 oka a teljesen megváltozott gazdasági viszonyokban rejlett. A nagybirtokosok összevásárolták a kisebb gazdák földbirtokait, a melyek megmívelésére utalva voltak rabszolgákat tartani, mert a római törvények értelmében nem volt szabad a szenatorbeli családoknak üzérkedni, s igy kénytelenek voltak pénzöket földbirtokba fektetni. Természetes, hogy a mezei gazdálkodás ismét ipar-munkásságra vezetett, milyenek voltak : a mészégetés, homok és kőbánya, téglavetés, erdővágás, 1) fazekasság, takács, kalló mesterség stb., melyeket ha az úr nem adott bérbe, szintén rabszolgákkal végeztetett. Néha azonban az ur maga vezette az illető iparágat. A mily mértékben hanyatlott a mezőgazdaság, oly fokban emelkedett az ipar vállalat, mely a rabszolgák számát a városokban is megkettözteté. V. ö. Buschmann, 8—12. 1. Mezőgazdasági viszonyok. Ehhez járult, hogy az itáliai földbirtokos nem birt versenyezni a Karthagóból Szicziliaban régen meghonosított gazdálkodásmóddal, a mire azomban a nagybirtokos nagy tőkéjénél fogva képes volt, s a rabszolgák alkalmazása által ép oly módszert követhetett a gazdálkodásban, mint szoktak Szicziliában, s így oly olcsón vihette termékeit piaczra, mint a szicziliaiak. Továbbá a vizi ut Rómába sokkal olcsóbb volt, mint a szárazföldi Etruriából, Kámpániából vagy Eszak-Itáliából, a miért ez utóbbi helyek termelői nem adhatták oly olcsón gabonájukat. Továbbá az adószedők sokszor természetben hajtották be az adót s igy tömérdek gabonához jutottak, melyet, minthogy jobbára az állam szállíttatott Rómába, potom árért eladhattak. Igy a kisbirtokosok lassankint megbuktak, minek következtében a proletárok számát szaporítottak Rómában, helyöket pedig a rabszolgák foglalták el, kiknek eltartása alig kerülvén valamibe, a termesztményt olcsóbban előállíthatták. Ennek daczára a gabonatermelés, minthogy keveset jövedelmezett, mindinkább hanyatlott s csak azon szükségletre szorítkozott, melyet 1) Silva caedua.