Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1888

âô Az eposokban a tengernek sokféle elnevezésével találkozunk, a melyek mindegyike más és más szempontból jelöli meg azt. Ezek az elnevezések a következők: öáXctooct, néXayoç, o!Xç, Xliii'tj, XAHFIA és nóviog. Ez elnevezések közelebbi vizsgálata magának a kornak a tengerről való vélekedését is megvilágítja. Lássuk tehát azokat egyenként ! A OáXctooa elnevezés a tengert az éggel és a földdel ellentétben mint a világegyetem egyik alkotó részét illeti meg s a tengert a maga egészében jelöli meg. Mikor Hephaistos Achilleus pajzsán a világegyetemet ábrázolja, a tenger üáXaooct néven említtetik az ég és a föld mellett (XVIII, 483); ugyanezt az elnevezést használja a költő, midőn azt fejezi ki, hogy a tenger (nem ez, vagy az a tenger, hanem általában, a maga egészében ugy, a mint van) az Okeanosból nyeri származását (XXI, 195). A TtéXayoç— nagy,-jelzőjével vagy e nélkül — a sík tengert jelzi ellentétben a tengernek a part mentében vagy a szigetek közelében lévő részeivel. Mikor Odysseus hajóját messze a szárazföldtől megrohanják a szelek s majd a Notos dobja oda a Boreasnak a gyenge müvet, majd ismét oz Euros engedi át a Zephyrosnak, hogy ez űzze tovább : a költő a hajónak ezt az üzetését és hányattatását a bogáncskóróéval hasonlítja össze, mely a sz'^földön a szelek játékszeréül szolgál és a jz'/éföldnek megfelelöleg a tengert néXayoç névvel illeti (5, 328 sk). A 7íé Xceyoç-nak egy másik összeköttetése is : uXóg év neXáysooi — a tenger hullámain, vagy a hullámzó tengeren — szintén a tengernek sik részére mutat, a hol a hullámzás a legnagyobb (5, 335). A tengernek a partok melletti részét jelöli a «Â-. Ha a költő azt akarja kifejezni, hogy a hajót a tengerre bocsátják (I, 141), vagy a folyók a tengerbe ömlenek (10, 351) ; vagy ha leirja a tenger partját, a melyből sziklak nyúlnak a tengerbe (3. 293) s a hova sok hinart vet ki a tenger (IX, 7) : mindezekben az esetekben TaXç szot hasznalja. Minthogy pedig a tengeri istenek rendszerint a partok melletti barlangokban laktak, azért megnevezésökre szintén a «Aç-bôl képzett melléknév : a 'J.io- — a tengeri — hasznaltatik (4, 384) A XUfivrj eredetileg álló, hatarok közé szorított viztömeget jelöl s megfelel a magyar tó elnevezésnek. Ha a tenger jelölésére használtatik, akkor is megtartja eredeti jelentését annyiban, hogy mindig a tengernek valamely önmagában álló, zárt részét: tengeröblöt jelent. A sziklás szigetek közt vagy a tengeröböl sziklaüregeiben lévő barlangokban laktak, mint fentebb említők, a hom. kor emberei szerint a tengerek istenei ; azért a tengernek Xíftvrj elnevezése különösen akkor szokásos, mikor a tengernek olyan részéről történik említés, a hol valamelyik tengeri isten lakik. így midőn Iris a tengeröböl fenekén lakó Thetisnek fölkeresésére indulva a tengerbe ugrik és felzajdul a tenger (XXIV, 78), vagy midőn Poseidaon a Tenedos és Imbros szigetek közt lévő barlangba hajtja lovait, a mely barlang a mély tengernek öblében fekszik (XIII, 32) : a költő mindeme helyeken a tengeröböl körül és a szigetek közt elterülő tengerrész jelölésére a Xí^n'rj szót használja.