Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1888

10 történik. így különösen szeretik az eposok a nap egyes részeit meghatározni olyan tények vagy foglalkozások felemlitésével, a melyek körülbelül a napnak mindig ugyanazon szakába esnek. A reggel helyett azt mondja a költő: „Mihelyt a hajnalcsillag föltűnik fényt hirdetve a földre" (XXIII, 226); a délelőtt helyett: „A mig nőtt a szent nap" (9, 56): a dél helyett: „Mihelyt a nap az ég közepére ért;" (VIII, 68) vagy: „Midőn a favágó a hegy zugában fáradságot érez és ételt készit magának" (XI, 86); a délutáni 3—4 óra helyett: „Mikor a biró a piaczról est-ebédre fölkel sok pörös ügyet elintézvén" (12, 439); az est helyett: „Leszállt a nap s az összes utakra árnyék borult" (2, 388). A tágabb értelemben vett napot két részre osztották : nappalra (rj rjiéorj) és éjjelre (rj vv'£). A nappalnak főbb részeit következőleg nevezték el: Ttçioï' vJtrjoïo; virradat; r<aig a reggel vagyis a hajnal föltűnte; rioírj délelőtt; f.i?oov Tjficco dél, vagyis a nappal közepe ; óeíhj v. deiíXov riiicto délután ; o tomooç és zà taneça este. Az est közeledtét: 3H'c/.iog /.izzeiíooezo ßovXvzovde — a nap az ökörkifogásig haladt — kifejezéssel is jelzi a költő. Az estével körülbelül együtt jár az est-ebéd- (o)Qi] óoqttoTo) és ezután következik a beszélgetés ideje ((río/? jioh'ov [tv

dm') s végre a lenyugvás ideje (o'ji] vtívov). Az éjjelt három főrészre {/.totQai) osztották (X, 251). Az éjnek e három szaka közül névszerint csak az utolsó említtetik, az aii(f i?.ry.i] rví, a reggeli szürkület, a mikor a csillagok mar lenyugvó félben vannak (12, 312 ; VII, 433); az éjfélnek /u'o)] rv'S, szavakkal való jelölése csak a Kis Ilias töredékeiben fordul elő. Egy másik ide vonatkozó, igen gyakori kifejezésnek a „

vvxtoç dfioÁyff" értelme nincs határozottan megállapítva. Némelyek az <>[iolyof határozót ic/iéXyeii' — fejni —• igétől származtatják s igy az említett kifejezés alatt az éjnek azt a részét értik, a melyben a fejés történik, tehát a kés.) estét vagy a kora reggelt; mások szerint f.ioXyôg=VHpoç felhő, az a privativummal lett ujioXyó

ç-sal, felhőtlen éjt jelentene; ismét mások szerint az uiíolyóg a teljes sötétséget és igy vvy.rô

ç à/.ioXyo7 a teljes éji sötétség-et jelentené. Nagy számban fordulnak elő az eposokban az éjnek állandó jelzői. Az éj feketeségét, sötétségét fejezik ki az: e oeßei'i'ij, fiéXaiva, oQrprccirj és övorpeprj jelzők. Az éj továbbá az istenek ajándéka, tehát : isteni, szent—

außoooírj. De az éj egyúttal sötétségével félelmes hatással van az emberre, azért : y.axtj, uÁoy'j —gonosznak, veszedelmesnek —is neveztetik. A déli vidékeken az éjjelnek a nappalra való következése gyorsan szokott beállani; innen annak Sor] — gyors — jelzője. A sötétségnek ezt a gyors s annál félelmetesebb megjelenését hasonlatul is használja a költő, midőn Hektor támadásának félelmes gyorsaságát âz éj gyorsaságához hasonlítja (XII, 462). A tengerből alighogy kiszabadult Odysseus aggodalmában : félelmesnek — âvaxrjâijç — mondja az éjjelt (5, 466) ; mig ellenben a harezban kifáradt Achaiok előtt a küzdelemnek