Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1886

Után műveltség tesz nagygyá csupán ! Az igazságos Mátyást ö nevelte, S a Hunyadiház diadalmait Nem csak megélte : — előmozditá. S bár növendékét testvérként szerette, De mi keblében szent volt és igaz ; Előtte több volt minden hatalomnál ! Második apród: Tüzoszlopot adott az éjben, S világos felhőt nappalon — Választott népének az Ur, Hogy megmutassa vándor útját, Mely a czél felé elvezet : Tűzoszlop volt Bakacsnak szive, És elméje világos felhő, S a választott nép a magyar ! Esztergom fényét oly magasra tartá. Hogy az egész világ meglátta azt; És e fényben 0 nemzetét füröszté, És szent Istvánnak draga koronaját, — Midőn Ulászló elhalvanyitá azt . . . Tanacsa bölc; volt és karja erős; Az örökváros — Róma is uralta Nagy szellemét, és biboros keblének Csodálta honért égő lángjait !. Tizennegyedik apród: A mély gyász sötét éjjelében, Mely történetünk egét elborítja, Sznlkay neve, mint vércsillag ég. Ég örök fénnyel, olthatatlanul, Hogy bizonyságot tegyen nagy szivéről, Mely a hazáért vérzett el Mohácsnál, S egy sírba száll a nemzet nagyságával ; De elhullt vére, mint az elvetett mag, A mi lelkünkben termi meg gyümölcsét, Hogy élni-halni tudjunk a hazáért ! Harmadik apród: A nagy Hunyaddal egy törzs ága volt Oláh Miklós, a mi nagy főpapunk, Ki szent Istvánnak dicső emlékére Egy „élő kertet" adott nemzetének: Szent vallásunknak ifjú, szép reményit, Mint virágokat, abban ápolá; De fölkereste a régmúlt időknek