Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1885

12 lenne, hogy a lélek megsemmisüljön ; mert Isten is ugy mint minden más létező legföképen csak is jót akarhat. De Istenre nézve bizonyára nem lehet jó a lélek megsemmisülése. Mert a mit Isten akar és tesz ; azt a metaphysika tana szerint legvégső sorban önmaga mialt akarja és teszi, és pedig saját hatalmának és dicsőségének nyilvánítása végett. De e czélját épen nem a lélek megsemmisitése hanem inkább annak fentartása által érheti el csakUgyanazt mondja aquin. sz. Tamás is: „Az, hogy a dolgok létrehozattak miután nem voltak, nyilván valóvá teszi a létrehozó hatalmát, de hogy megsemmisíttessenek, ilyforma nyilvánulást azon hatalom megakadályozna, minthogy az Isten hatalma leginkább abban nyilvánul, hogy a dolgokat a létezésben megtartja." *) Ép oly kevéssé jó az magára a lélekre nézve, hogy megsemmisüljön. Hisz a lét minden dologra nézve jobb mint a nem lét, a miért is a természetben folyton a létért való küzdést latjuk. De ha jó lenne is az emberi lélekre nézve annak megsemmisülése, ugy nem tudnók az okot, miért teremté hat Isten az emberi lelket, ha azt újra megakarja semmisíteni. Az utóbbira nézve valaki azt vethetné ellen, hogy a lélekre ugyan jó lehet a létezés, de jobb ha a test halála utan valamikor elenyészik. Erre azt lehetne válaszolni, hogy szinte megfoghatlan, hogy miért ruháza fel Isten a lelket oly tulajdonokkal, mik öt az örök létre is képesitik, hisz Isten akkor felesleges dolgot cselekedett volna, a mit meg csak senki sem állit róla annyival is inkább, minthogy az áltála alkotott természet sem hoz létre semmi fölöslegeset. Isten és a természet semmit sem cselekszenek hiaba és ok nélkül mondá mar Aristoteles. így tehát ugy áll a dolog, hogy sem Istenre sem a lélekre nézve nem üdvös, hogy az az ember halala után valamikor megsemmisüljön; s ebből az következik, hogy Istennek nincs oka a lelket megsemmisíteni akarni. A miből aztán az következik, hogy nem is fogja megsemmisíteni, hogy az emberi lélek halhatatlan. Állithatjuk tehát, hogy az Isten megsemmisítheti ugyan az emberi lelket, de nem akarja és nem is fogja azt tenni, feladatunk leszen már most bővebben kutatni az Isten akaratját az emberi lélekre nézve az ember halála után. De e dolog kétségkívül csak ugy lehetséges, ha Isten e tekintetben akaratát valami uton módon tudtunkra adta. E kérdésre nem a természetfeletti kinyilatkoztatással felelelünk, mert ez a tekintélyre alapított bizonyítás volna. Kutatnunk kell tehát, váljon Isten természetes uton nyilatkozott-e? E kérdésre igennel felelünk. Azt mondjuk aquin sz. Tamással : „A miket az Isten tenni akar a dolgokba rejtett természetes rend szerint, azok láthatók magából a dolgok természetéből." 2) Itt persze feltesszük, hogy Isten a létezőket semmiből teremti, ') »Hoc, quod res inesse productae sunt, postquam non fuerant, deciarat potentiam producentis, sed quod in nihilum redigereutur. hujusmodi manifestationem impediret, cum Dei potentia in hoc maxime ostendatur, quod res in esse conservât.« S. Thomas. S. Th. I. 104. 4. ad. 1. ) »Quae facturus est Deus secundum ordinein naturalem rebus inditum, considerari possunt ex ipsis rerum naturis.«