Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1885

10 hallani és érezni, de a lélek által. Világos tehát, hogy az érző rész képességei megvannak a compositumban mint subjectumban, de a lélektől vannak mint princípiumtól. A test megsemmisültével tehát megsemmisülnek az érző képességek is, de megmaradnak a lélekben, mint princípiumban. Az ily potentiák az elvált lélekben is megmaradnak állitól g mint egy gyökérben, nem mivel tényleg benne vannak, hanem mivel a különvált lélek oly természet, hogy ha egyesül a testtel ismét képes létrehozni ezen képességeket a testben, valamint az életet is." Ha tehát minden érzéki erő valóságára és működésére nézve a testtől függő, ugy oly lélek is, melyben más tehetség nincs, mint ezen erőket a testtel közölni, ha a test organismusa megromlik, szintén kell, hogy elvesszen. Mert ha minden való ereje és működése, ugy léte is a testtel való egyesítéstől kell hogy függjön. Egészen máskép áll a dolog az emberi lélekkel. Ebben gyökereznek oly erők, miknek működése a test közbenjárása nélkül egyedül az ő tulajdonai, s mely működés nem a testi orgánumokban, hanem az ö anyagtalan lényegében birja subjectumát. Azért ha az érzékek gyengülnek is, nemcsak tehetség marad benne fönn, melyből ezen erők kifejlődhetnének, hanem maguk a kifejlődött erők is megmaradnak és működésök is öregbedik. A minthogy tehát fentebb abból, hogy az emberi lélek immaterialis tehetségekkel bir, következtettük, hogy létére nézve sem függ a testtől, és azért nélküle fenmaradhat; ugy az itt megbeszélt tényből meg az következik, hogy teljesen bizonyos miszerint fenn fog maradni. A lélek természetes megismerési módja, mig a testtel összefügg olyan, hogy csak az érzékek által juthat az intellectualis ismeretek birtokába, s emmiatt gondolkodásában is az érzéki életfunctióktól függ. De abból, hogy a lélek a halál után többé már nem tapasztalas utján szerzi ismereteit, nem következik, hogy egyáltalán ismeretre képtelen. Mert a lélek nemcsak a test mivoltának formája, hanem szellemi lény is, s igy birnia kell azon képességgel, mely a tisztán szellemi lényeket megilleti. — Igaz, hogy ezen ismerési mód reá nézve nem a természetes, de még sem természetellenes, hanem csak természeten kivüli (praeter naturam), s a mi praeter naturam van, azt mindenesetre lehetségesnek kell elfogadnunk. Ha a lélek elválván a testtől, ugyanazon megismerési móddal bir mint 1) »Nulla operatio partis sensitivae potest esse animae tantum, ut operetur, sed est composai per animam, sicut calefactio est calidi per calorem. Compositum igitur est videns, audiens et omnia sentiens, sed per animam : unde etiam compositum est potens videre et audire et sentire, sed per animam. Manifestum est ergo, quod potentiae partis sensitivae sunt in composito sicut in subjecto, sed sunt ab anima, sicut a principio. Destructo igitur corpore destruuntur potentiae sensitivae, sed remanent in anima sicut in principio. Hujusmodi potentiae dicuntur in anima sepirata remanere ut in radice, non quia sunt actu in ipsa, sed quia anima separata est talis natura, ut, si uniatur corpori, iterum potest causare has potentias in cjrpore, sicut et vitám.« Thom. aquin. Disp. de anima, c. 19. ad. 2.