Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1884

9 mit eddig lefolyt életén at gyűjtött, most élte alkonyan jóakarólag közli másokkal is. Ha már most ezek utan e levél célját keressük, azt legelső sorban személyinek kell mondanunk, ugy azonban hogy ezen személyes tendenciát Horatius altalanossá terjesztette ki. O itt különösen a Pisoknak jövendőbeli költői működésükre alaptételeket és szabályokat akart adni ; megmutatja nekik a tapasztalt, érett gondolkodású költő, hogy mit kell tenniök, mit kerülniök, ha jó költőkké akarnak válni ; de e mellett belevonja fejtegetésébe kora Ízléstelen költői téves irányának ostorozását. Támadását különösen a dramai költészet ellen intézi, a mely annyi görög műremek dacára sem indult magasabb fejlődésnek. Némelyek másban keresik a mü célját. így Wieland azt kizárólag a Pisokhoz való vonatkozásban találja ; szerinte Piso azért szólította föl Horatiust e levél megírására, hogy nem a legjobb költői kísérleteket tevő fiát a költészettől elriassza ; mert nem akarta, hogy a Numa fiától — Calpustól — eredő ház régi dicsőségét egyik tagjának nevetséges költői erőlködései elhomályosítsák. És a benső barátsagnál fogva, mellyel költőnk Piso iránt viseltetett, kérését nem is tagadta meg ; ehhez járult még az is, hogy az ifjú Calpurnius szintén Horatiushoz fordult tanácsért; „s igy Horatius oly szin alatt, mintha öt költővé akarná képezni, odaintézhette az egész episztolát, hogy ifjú barátját a veszedelemmel teljes pályától elrettentse, még pedig oly fortélyosan, hogy a szándék ki ne tetszhessék."

1 Düntzer e hypothesisre vonatkozólag ezt jegyzi meg: „Ily cél merő ellentétben áll ama nevettető hanggal, mely oly tréfás módon gúnyolja a hitvány poetak balgaságait. Ha Horatius csakugyan oly finom módon akarta volna az ifjú Pisot visszatartani, akkor azt kissé tartózkodóbban kell vala tennie".

2) Részünkről a levél egész tartalmából és hangjaból ellenkezőleg inkább azt látjuk, hogy Horatius buzdítani és bátorítani akarta az ifjút további költői működésre; mert öt nem tartotta egészen tehetségtelennek.

3) Tagadhatatlan, hogy a költemény több helye feljogosíthatott némelyeket azon föltevésre, hogy az egész levélnek célja „didactico-satirice" ostorozni azon minden hivatás nélkül való költőket, a kik a költészet minden ágaban n

agy garral versenyeztek a győzelmi borostyánért.

4) Ennek azonban már azon lélektani oknál fogva is ellene kell mondanunk, hogy a puszta gunyolás javulást soha, vagy csak nagyon ritkán szokott előidézni ; s különösen itt, midőn a római költészetnek nemesebb irányban való terelését célozza Kis-Kazincy ford. 478. 1. a) II- k. 357. 1. *) Legalább e mellett látszanak bizonyítani a következő szavak : O maior invenum, quamvis et voce paterna Fingeris ad rectum et per te sapis. (365—366) 4) így Haberfeldt 1802-ben kiadott magyarázatában, utána Doering és mások.