Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1884

18 Különös nyomatékkal intézi a megszólítást a Pisokhoz ; mert a mint Düntzer mondja a „pater"-t Pisoval kell kiegészíteni, a mit itt Hor. elhagyhatott, minthogy a 6-ik versben már megnevezte. Némely magyarázó szerint azonban az atya és fiuk alatt a „veteres poetae et ii, qui praeclara eorum vestigia sequuntur" volnának értendők. Hor. magát is beleszámítja a látszat által megcsalottak közé; mert habár jogos önérzettel ad tanácsot az ifjabb költői nemzedéknek, ugy e helyen, mint egyebütt, ugy szól magáról, mint a ki követett és követhet el hibákat.

1) Az arany középutat kell tehát megtartani ama szélsőségek között, s a helyes mértéket még a szépségekben is ; mert jóllehet a változatosság magában véve szép és szükséges is a költeményben, de ha az egyszerű tárgyat kápráztató leirások, oda nem illő epizódok által akarjuk érdekessé tenni, ha szerfölött pazarul bánunk a képekkel, nem változatosság lesz, a mit elérünk, hanem tarka-barkaság. Ez pedig ép oly visszás ellenmondássá válik, mint mikor a festő összetéveszti a tengert a szárazfölddel. A következőkben azt mondja, hogy semmit sem ér, ha valaki csak az egyes részeket tudja helyesen kidolgozni, mert az az igazi művész, a ki az egyes szépségeket szerves összefüggő egészbe tudja önteni ; a tökély tehát a „ponere totum"-ban van. „Az Aemilius-fèle vivóiskola közelében lakó kézműves kitűnően érti ugyati a körmöket utánozni és a finom hajat ércből készíteni ; de még sem sikerül neki a mü teljesen, mert nem tud egészet alkotni. Ilyennek azonban én ha valamit akarnék alkotni, oly kevéssé szeretnék lenni, mint nem szeretném, ha görbe orrom volna, habár fekete szemeimmel és hollófürteimmel mindenkinek tekintetét magamra vonnám.

1

1 (32—37). A sokatr-vitatott unus helyett a Keller-Holder-féle kiadásban „imus" van, a mi annyit jelent, hogy a vivóiskolának közvetetlen közelében volt a rézöntőnek műhelye; az egyik kódex jegyzete szerint : „His demonstrat aerarium fuisse fabrum imum, hoc est in angulo ludi tabernam habentem." (Ed. maior.) Fritsche (Philologus XVIII. évf. 718—727. 1.) e helyet ugy értelmezi, hogy itt két ellentét van, a részletekben tökéletes művész és az egészben szép ifjú, a kit azonban görbe orra elcsúfít. Azonban e felfogást, habár látszólag az is támogatja, hogy Hor. Carm. I. 32' II—12 épen ugy irja le a férfiúi szépséget, nem fogadhatjuk el; mert ellene mond i-ör az összefüggés, 2-or pedig a „non magis" kifejezés használata Hor. egyéb helyein : Sat. I. 2, 124. Sat. II. 3, 60. Ep. II. i, 248. Hogy azonban mindazon kellékeknek megfelelhessen a költő, az első a mire vigyáznia kell, a tárgynak helyes és az egyéni tehetséghez mért megválasztása; minthogy az elésorolt hibáknak forrása, abban van, hogy a leg*) Ep. 2, I, 129. Multa quidem nobis facímus mala saepe poetae Ut vineta egomet caedam mea. V. ö. Ep. 2, 2, 97. Sat. i, 3, 55.