Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1883

47 (a budai') és váradig krónikák szerint.) E fiuk közt legöregebb Béla, aki 1206. jött e világra. Már születése előtt atyja a pápa közbenjárását kérte ki arra nézve, hogy az ország rendei a születendő gyermeknek, ha az fiú lesz, hűséget esküdjenek.'') Születéséről értesülvén a pápa még 1206. nov. 29 előtt, Eckbert bambergi érseket küldötte az országba pápai levelekkel, hogy nevében a királynak szerencsét kivánjon.

4) A gyermek azután nemsokára, vagyis 1208-ban, a pápa beleegyeztével meg is koronáztatott.

5) A második fiu Kálmán, a ki 1208-ban született, s kit már 1214-ben fejedelmöknek kivántak a halicsiak; e miatt II. Endre azon kérelemmel fordult III. Incze pápához, adja beleegyezését abba, hogy Kálmánt az esztergomi érsek által halicsi királylyá koronáztathassa.

6) A pápa meggyőződvén, hogy nemcsak a magyar királyi család, hanem a sz. szék érdeke is e mellett szól, szivesen beleegyezett, s Kálmánt János, esztergomi érsek, Galiczia, jobban mondva Halics királyává kente fel.") Tehát nincsen igaza Dlugossnak, midőn azt mondja, hogy Kálmánt a krakói érsek koronázta meg.

8) Lehet, hogy a krakói érsek is jelen volt, s e körülmény szolgáltatott okot Dlugoss ezen állítására. Kálmánnak 1215-ben Salome, Lesko lengyel fejedelem leánya, jegyeztetett el, kit nőül is vettde csak mint testvérek éltek együtt s tűrték a bajokat, a melyek azon korban Halics birtokával jártak. Míg u. i. II. Endre a Szent-Földön járt, Halics rendei elűzték Kálmánt s oda Román unokáját, Mistislavicsot helyezték.'

0) II. Endre 1219-ben Gyula nádor vezérlete alatt küldött ugyan oda némi sereget, de az megveretett s Kálmán nejével együtt fogságba jutott, a melyből csak 1221-ben szabadult meg az akkor kötött szerződés értelmében, a mely őt elütötte Halics birtokától.

1') Dlugoss ugyan

1-) azt mondja, hogy Kálmán 1225-ben Halicsban halt meg; de e tekintetben nincs igaza, mert Kercselich

1

3) szerint 1228-ban horvát bán volt, megtartva a királyi czimet, 1241-ben pedig Sajónál vitézül küzdött a mongolok ellen, s az ott kapott sebek következtében halt meg Dalmátiában s Chasmában, a sz. domonkosrediek templomában temettetett el.'

4) Neje azután visszavonult életet élt 32 évig Zavichostenben (Lengyelországban) sz. Klára szüzei közt.

u) ') Budai krón. 198. 1. -) U. o. idézve ez a váradiból: „Hic Andreas reliquit íilios tres, quomm primus fűit dux Bela, tandem rex, qni ei successit, 2-dus dux Colomannus, 3-us dux Andreas." Rajnaldnál XIV. k. 1206-hoz 12. sz., Monum. Eccl. Strig. I. k. 171. sz., 183. 1. és Cod. Dipl. III. k. I. r. 37. 1. *) Rajnald XIV. k. 1206-hoz, 26. sz. &) Thüringiai Theodor: Vita S. Elisabeth I. fej. Pray kiadásában 41. 1. «) Rajnald XIV. k. 1214-hez. ') Rajnald XIV. 1214-hez, 8. sz., Cod. dipl. III. k. I. r. 356. 1. 8) Histr. Polon. VI. k. 604. 1. ') Dlugoss : Histr. Pol. VI. 605. 1. ,

0) Dlugoss Histr. Pol. VI. 905. és követk. 1. és az orosz évkönyv Katonánál V. k. 314. 1. ") Dlugoss Hist. Pol. VI. k. 610. 1. l

ä) Dlugoss Hist. Pol. VI. k. 615. 1. 'a) Notiliae Prael. 186. 1. ") Schier: Reginae hung. 194. 1. ") Rajnald: Annales XIV. k. 1268-hoz, 55. sz. 170, 1,