Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1883

12 Sz. Istvánnak több gyermeke volt, de ezek nagyobbrészt kis korukban haltak el, mint arról Hartvik

1) tanúskodik, midőn azt mondja sz. Istvánról, hogy fiainak elhunytában, a kiket a halál még gyermek korukban ragadott el, az örök biró által reá mért csapást látott. E gyermekeknek még nevöket sem tudjuk bizonyosan. A kútfők néhánynak emlékét megóvták a feledékenységtől. A Mátyás király idejében Budán tartózkodó Pelbart Oszvald

2) sz. Istvánnak Ottó nevü fiáról tesz emlitést, hihetőleg a budai könyvtár valamelyik évkönyvéből merítvén ezen adatot. Egyéb emlékek kiányában ezen állításhoz sok kétség fér. Megbízhatóbb adatok maradtak reánk sz. István másik fiáról, sz. Imréről, a ki 1007-ben született, mert halálakor 1031-ben a régi breviáriumok 24 évesnek mondják. Sz. Imre ifjúkorában azon kor szellemét visszatükröző s gondos nevelésben részesült, s midőn nagykorúvá vált, atyja az ország kormányzását is rá akarta bízni, miután már előbb is engedett neki befolyást az ország ügyeinek rendezésében, mint erről a Konrád császárral való békekötés tanúskodik. Sz. István biztosítani kívánván országa és családja jövőjét, fia nősüléséről is gondoskodott. A választás a Konrád császár ellen Istvánnak segítséget nyújtó Crescimir horvát fejedelem leányára esett, ki Imrével eljegyeztetett

3) s 1026 táján az esküvő is megtartatott.

4) Sz. Imre és neje, mint testvérek éltek együtt, zik: „Anno. Dui. MLXXXXV. Non. May. O. Venbl. Dna. Gisula. soror. sancti. Hainrici. Im peratoris. uxor. Stephi RSgis. Ungariae. Abbatissa. hujus. Monastery hic. sepulta. Ez áll a felső sirkövön az alsón pedig: „Gisyla. Abbatissa et Non Mai." Hnndius szerint lappang : „Quae tarn viro, quam filio orbata Pataviam in hoc monasterium, in quo primum habitum monasticum assumpsít, paulo post abbatissa designata, Monasterium praeclare illuxit et auxit" Hundiusnál : Metropolis Salisburgensis II k., 585 1. idézve Cornidesnél: In Genealog, saec. XI. 209 1. Ellenfelek Pray, Katona, Cornides. Ezek közöl Cornides az emiitett mű 206—296 1. igy felel: Aventinusnál régibb irók szerint Gisela Magyarhonból nem költözött ki. így Hermannus Contractus szerint itt öregedett meg, mert ő igy szól: „Hujus soror Gisela, Stephano, regi ungariorum ... in conjugium data .... inibi consenuit." (Ap. Henric. Canisium lection antiqu- editio Jac. Casnagii T. III. P. I- p. 262.) An Bergomensispedig: „Vita Giselse

u-ben igy szól: „Ipsa diu usque ad ultimum Senium supervixit, quod plane tempus in summa sanctitate et illius populi utilitate peregisse ipsam constat . . . E vestigio totius regni populi ad inferias convenere (Schier 45 1.) Továbbá a passaui felirat a felső sirkövön későbbi hamisitás, az alsón levőből pedig nem következik, hogy az sz. István nejére vonatkozik, Gizellának Magyarországban maradása s itt eltemettése mellett szól még Gizellának a veszprémi székesegyházban őrzött koronája, sa Bonfini által ott felfedezett ily szövegű sirfelirat: „Geslae Olayti, et Stephani et Ladislai Sanctissimorum Pannoniae Regum Consortum hic ossa quiescunt." Ezzel tartalmilag egyezik a Rheginusféle s a makranczi. *) Vita S. Stephani, Schwandtnernél II k. 22 1. 3) Sermo 2 de S, Stephano, Schiernél 42 1. 3) Joannes Arch diacon, de Guercse Kercselichnélioi 1. :„FiliaCresimiri futura uxor sive sponsa Emerici Ducis

Sclavoniae declaratur." 4) Joannes Tomcus Marnavitius sz.Imre herczegéletirásában,Szalaynál Magyar. T. I. k. 89 1. „Uxorem s Emerici filiam Crescimiri regis Dalmatiae fuisse, dalmatica monumenta testantur." Megjegyzendő, hogy sz. Margit legendája a görög császár leányát mondja Imre herczeg nejének, ezen tévedés onnan eredhetett, hogy Crescimir görög felsőség alatt állt.