Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1882

BEVEZETÉS. Azon meddő philosophiai vitatkozások, melyek a mult század végén és a jelen század elején Németország tudománycsarnokaiban hangzottak és a legkiválóbb elméket foglalkodtatták, végeredményükben csak azt mutatták, mennyire tévedhet a legkiválóbb tehetség is, ha szilárd talaj Relyett a phantasia karjaiba veti magát. Mert míg Kant csak azt tanította, hogy a dolgot úgy amint magában véve létezik, meg nem ismerhetjük; Fichte tovább ment és azt mondta, hogy az nem is létezik; Schelling teremtő Énje magából varázsolta elő a mindenséget; Hegel pedig a német egyetemek tudomány szomjas ifjúságának tapsai közt hirdette, hogy a lét és nem lét azonos fogalmak. Egész Németországot foglalkoztatta az Én és Nem-Én kérdése. Míg eme valóban szőrszálhasogató philosophiai viták folytak, addig a jó irányban indult természettudomány óriási haladást tett. Kutatása eredményei meglepők voltak, s a mellett a gyakorlati téren mozogva, úgy az egyesek, mint az államok jólétét bámulatos módon előmozdították. Az exact természettudomány hivei szánakozó mosollyal tekintettek a philosophusok meddő vitatkozásaira, s kiragadták a philosophia tárgyát is — az embert az ő működéseivel — azoknak kezéből. A természettudomány ezen a téren is meglepő eredményekkel dicsekedhetett, miután az ember természettudománya, ha nem is épen elhanyagolva, de mindenesetre kevésbe volt véve. Minél szokatlanabb volt azonban az eredmény, annál inkább neki bátorodtak a kutatók és csakhamar oly dolgokról mondottak kategorikus Ítéletet, melyek fölött a természettudomány vagy egyátalán nem, vagy csak nagyon kevéssé lehet illetékes véleményt mondani. S mégis alig nyilt meg az ember koponyája, alig tekintett a tökéletesebb műszerrel a tudós az ember agyvelejébe, már készen volt azon itélet, — még pedig mint exact tudás, — hogy az ember szellemieknek nevezett tüneményei nem egyebek, mint ama rendkívüli finomságú szerv — az agyvelő — mechanikai és chemiai működései. Nagyon tévednénk, ha azt hinnők, hogy ezen tan új, s hogy azt korunk német materialistáinak agyvelőrezgései hozták napfényre. Lange Albert avval kezdi nagy müvét, — A materialismus története — hogy