Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1877

áo most, mint később; hanem ugyanaz minden nemzetnél és minden idő ben, örökkévaló és változatlan. Isten e törvény feltalálója, alkotója, birája." Ha cselekvésünk vagy szándékunk e törvénynyel megegyez, édes nyugalmat, megelégedést érzünk; ellenkező esetben nyugtalanság, elégületlenség és visszatetszés támad bennünk. E lényegünkhez tartozó törvénynél fogva különböztetjük meg egyrészről az erkölcsileg jót, jogost, az erényt, — másrészről pedig az erkölcsileg roszat, jogtalant, a bünt. E törvény hathatósan ösztönzi az embert az erkölcsök gyakorlására, és e törvénynek teljesítése mindenkor a legédesebb és legtisztább érzelmek és örömök forrásait fakasztja számára. Általa oly lelki erőnek jut birtokába, hogy az igazság és becsületesség útjáról le nem tér semmiféle veszélyek, fenyegetések és nehézségek közt; rettenthetetlenül helyt áll. „Si fractus illabatur orbis, impavidum ferient ruinae". Szóval szert tesz az erényre. És ezzel az erény országába lépünk, azon országba, melyet az emberi nemnek minden nemesei, bölcsei s törvényhozói elérni, határait kiterjeszteni , megerősíteni és védelmezni legszentebb feladatuknak ismerték. Az erény teszi az embert szabaddá a szó legszorosabb értelmében. Erény = szabadság. Nem akar az erény mást, mint az embert megszabadítani mindattól, a mi őt lealacsonyítja, a mi emberi méltóságán csorbát ejt, és őt külső befolyásoknak, szenvedélyeknek rabjává teszi. Az erény nem csak a magán, hanem a közjónak is forrása. Róma virágzott, midőn a senatus egyik hírneves szónoka, fennen dicsekedve emelheté ki honfitársai erényességét. „A hispánoknál — úgymond — számra, a galloknál erőre, a carthagóiaknál ravaszságra nézve, a görögöknél szépmüvészetek tekintetében alantabb állunk; de mindnyájukat felülmúljuk erkölcsösség, vallásosság és bölcseség által." Az erkölcsök képezik életerejét az országoknak és teszik lehetővé fennmaradásukat. Teljes joggal kérdi a római költő: „Quid leges sine moribus vanae proficiunt?" Az állam összes törvényeivel hiu hatalommá lesz erkölcsösség nélkül. Róma ütközet nélkül ejti ki a világuralmat elpuhult karjaiból. Athenae nem Lysander által, Sparta nem Epaminondas által, egész Görögország nem a chaeroneai vereség által, Carthagó nem a Scipiók fegyvere által, hanem önmaguktól buktak el. Az erény kiterjeszti a törvények uralmát a bensőben rejtőző élet körébe is és biztosítja megtartásukat. A polgári törvény csak a testet érinti; az erkölcsi az akaratot köti meg; azt gyakran lerázhatod; ezt sohasem. Kényszerített engedelmesség rosz polgárokat teremt. Az iskola megértvén az erkölcsi erénynek jelentőségét és elsatnyulásának átláthatatlan következményeit mind az egyesekre mind az államra, nevelésének alapjául az erkölcsi elveket teszi, melyeknek a vallás által szentesítvényt kölcsönöz. Az iskola a szülői házból átveszi a növendé-