Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1877

nem a léleknek leglényegesebb erőire viszi át, hogy irányuk és nyilvánulásuk nemes legyen. Műveltetni kell az egész embernek. Esz és sziv együtt teszik pedig az embert teljes emberré. Ha bármelyik a másik fölé kerekedik, megzavarodik az egyensúly és egyoldalú vagy félműveltség támad, mely bizonyos körülmények között veszélyesebb a teljes müveletlenségnél. Az értelemtől nem vezetett érzelem féktelenül csapkod ég és föld között, semmiben megállapodást vagy boldogságot nem talál; a sziv rovására kiképezett ész pedig rombol inkább mint épít, zavar inkább mint felvilágosít. A tudás okosabbakká tehet bennünket, de jobbakká, boldogabbakká nem. Korunk sokat fáradozik a műveltség terjesztésében ; de áldás és siker alig fogja addig koroná/ni fáradozását, mig csak a félembert műveli, t. i. az észt, mig a kedély és sziv nemesítése, az erkölcsi érzet megerősítése és ápolása számításon kívül marad. Meg lesz így a műveltség külső máza, és az ily műveltségű egyének talán a társadalomnak egyideig hasznos tagjai lesznek: azonban a sziv boldogsága fel nem virágozhatik. Beszéljenek bármit a modern álszabadelvüség hirdetői, annyi bizonyos, hogy az egyed és a társadalom boldogságát az erkölcsi és vallási alapokat nélkülöző műveltség nem biztosíthatja; sőt ez csak fejleszti a társadalmi rendetlenséget, megindítja a kárhozatos mozgalmat, mely a helyzetének javulása, a kényelem és az élvek után sóvárgó tömegnek szenvedélyeit hatványozza. Továbbá az egyoldalú műveltség nagyban uralomra vergődve a társadalom vesztére fordul, a mennyiben önkénynyé, önzéssé, gőggé, szabadossággá fajul, mely senkinek uralmát és parancsait nem türi és minden fennálló rendnek hadat üzen. Oly növény az, mely narcoticus gyümölcse és illata által egész népeket ugy elkábíthat, hogy eszeveszetten a régi chaosba esnek vissza. HAZASZERETET. Azon szeretet, mely már a csecsemő gyermeknek egész valóját el tölti szülői iránt, lassanként testvéri, rokoni, baráti, nemzet és embertársi szeretetté szélesedik ki azon arányban, a milyenben az illető egyed a családi kör és az élet egyéb körülményeiben értelmiségét, jellemét és tapasztalatát fejlesztve érintkezésbe, viszonyba lép másokkal, kiknek mindegyikében szeretetre méltó testvért, rokont, barátot és embert észlel. A cosmopolitismus csak annyiban jogosult, a mennyiben szeretetünket az egész emberiségre kiterjesztjük ; a mennyiben felebaráti szeretetünk minden ember méltóságának becsülésére és javának előmozdítására céloz. Az általános emberszeretet a különböző nemzetek és néptörzsek fölött mintegy közös kupolyát képez, mely alatt azok mindnyáján az összes