Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1875

5 nagyszabású eposzok körébe, a hová Pázmándi Horváth Endrének „Zircz Emlékezete"«, tanköltöi eposza még szintén nem vezethető be ugyan, de van a műnek egy nem megvetendő érdeme, és ez : a classikai nemzeti eposzköltészet előkészítésének érdeme és dicsősége egyszersmind; ugyanis e műben találkozunk először a classikai eposz fenkölt, méltóságos dictiójával. Aranyos-Rákosi Székely Sándor az — immár a 19. század harmadik tizedében — kinek kisded müvével a classikai nemzeti eposz megindul. A classikus lyra már elérte legfő virágzását; ezen tekintetben Berzsenyi Dánielnél magasabbra sem előbb, sem utőbb nem emelkedett a magyar szellem. Hátra volt még a classikai eposz kifejlése és virágzása; hogy ez is bekövetkezzék, arra Székely Sándor müvének soha eléggé nem méltatható befolyása volt. Az ö példaadó müvétől vettek lelkesedést és irányt Czuczor és Vörösmarty. Ennek „Zalán"-ja pedig Debreczenit ragadta az eposz müvelésére, — mig Pázmándy Horváth Endre már régóta készült az ö „Arpád"-jával. így lőnek Czuczor, Vörösmarty, Debreczeni és Horváth megalkotói a classikai nemzeti eposz ama hihetetlenül rövid, de müveiben tagadhatatlanul fényes és gazdag korának, mely irodalmunk történetében mindenha magasztalólag fog említésbe hozatni. De változtak az idők és változott a költészet szelleme és iránya is. A classikai nemzeti irányt a népies, helyesebben a népiesen nemzeti irány váltotta föl. Költészetünk mindinkább közeledett tulajdonképi célja, tisztán nemzeti, eredeti jellemű kifejlése felé. De ez nem történt átmenet nélkül. G a r a y n á 1, hogy a legfő átmeneti költőt említsük, az eposz még nemzeti jellemű, tehát csak egy fensőbb fokon népies ; az ö epikai költészete „Szent Lászlóban", e sokáig, de szent kitartással készült műben éri el tetőpontját ; s e hősköltői regényben a magyar eposz a tartalomnak megfelelőleg határozottan nemzeti formában jelenik meg. Azonban Petőfinél, Tompánál, leginkább pedig Arany Jánosnál eposzköltésünk immár tisztán népies jelleművé válik. Tompánál ugyan még kevésbbé, mert az ő Népregéi és Nép mondái tárgyuk szerént népiesek bár, s a naiv fölfogás is föllelhető bennök, előadásuk azonban valódi müköltőre mutat. Vig beszély e i azok, melyek öt határozottan népies epikussá avatják. Petőfi, ki föllépése szerint is megelőzte Tompát, „János v it é z"-ében nemcsak tárgya és fölfogása, de előadása szerint is teljesen