Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1875

17 és a vadászatokban a legvalódibb eposzi jelenetekkel van dolgunk: mégis az események indoka még mindig a jellemekből világlik elé. A természetfölötti, a csodálatos, a mytbikus ott jelentkezik először, hol Ármány Etelét bátyja meggyilkolására ingerli. Ez az első hely a költeményben, hol az eddig tisztán emberi cselekvénybe a természetfölötti beleszövődik. Itt, a VIII. ének végében már teljes fényében nyilatkozik a csodálatos elem, s nem vonatkozás nélkül az előbbi csodás jelenetre. Ugyanis a magas egekből alátekintő Isten igy szól: „Itt az idő — mert lám, győztes akarattal Győzi magát s harcol riadó haraggal; Diadalt Ármányon ma is üli szépen. • • Itt az idő, hogy már birodalmát birja, Miképen öröktől ez meg vagyon írva Mély titku rovással, fent, a Világ-fáján : „Úr az egész földön, ha ez egy hibáján."Látnivaló ebből, hogy Eteléhez jós-lat fűződik, s hogy ő a világintéző hatalom tervében nagy tényező. Az Isten ezen szavai Etelét valódi epopoeiai hőssé avatják. És méltán, mert rendkívül nagynak mutatta magát. Győzelme önmagán és indulatos haragján, és diadala Ármányon a kisértés gonosz órájában: megannyi motívumok, hogy Isten őt a „nagy tett ek" emberévé jegyezze a csodás iratu karddal. A miket már most Etele ezzel a csodás karddal fog véghezvinni : azok mind egy epopoeia tárgyát fogják tenni, azok mind egy határozottan eposzi jellemű egészet fognak képezni; azoknak indokát íme ezen isteni intézkedésben fogjuk helyesen kereshetni és találni is. Csak az a kérdés, hogy Etelének álma micsoda jelentöséggél bír itt, ezen költemény keretében? A VIII. énekkel történetileg szorosan egybefüggő kilencedik énekben Etele álma beteljesedik; mert Bulcsú vezér épen akkor hoz neki egy csodás módon fölfödözött kardot, midőn Torda, a táltos, az előadott álmot egy régi jóslattal összhangzásba hozza és kijelenti, hogy az Isten kardja napfényre jő és a kinek az Isten azt odaadja, az az egész világot meghódíthatja vele. Etele átveszi a kardot és vele a hatalmat „nagy tettek" véghezhezvitelére, a népek meghódítására. A hadsereg a kard történetéx*ől értesülvén, mint az istenség előtt, úgy hódol Etelének leborúlva. íme Eteléből egyszerre epopoeiai hős lett, kit már nem bátyja, de maga az Isten állított nemzete élére j de a ki még csak a jövőben fog mint olyan szerepelni. 2