Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1874

Az ÓKOR MŰVELTSÉGI TÖRTÉNETÉNEK RÖVID ÁTTEKINTÉSE. Átalán tudva van, hogy valamely világrész vagy tartomány lakóinak szellemi tevékenységére a természeti viszonyok u. m. a levegő, világosság, éghajlat stb. valamint a társadalmi állapotok tényezői, mint a családi élet, állami intézmények, vallás, tudomány, művészet, nevelés, oktatás stb. nagy befolyással vannak. Ezen szó szellemi képzettség — többnyire relativ értelemben vétetik, amennyiben a szellemi tevékenység egyes ágaira terjesztetik ki. Gyakran beszélünk az ész, a sziv képzettségéről, nemkülönben nyelvtani, mathematikai, zenészeti képzettségről, mint megannyi ágairól a műveltségnek. Szellemi képességet találunk minden egyes népnél, az emberi társadalom minden egyes osztályánál, s nincs osztály, nincs nép, mely erre kiváló jogot formálhatna, ámbár ezt, noha hibásan, egyes osztályok vagy nemzetek kiváló tulajdonának szoktuk tekinteni. A kiképezésre, a művelődésre minden egyes ember hivatva van, csakkogy erre az egyik többé, a másik kevésbbé fogékony. Ez a dolog természetéből folyik; mert mindaz, ki istenhez való viszonyát, emberi méltóságát, létének rendeltetését felismerte és a Gondviselés által számára kijelelt körben mint ember és polgár kötelességét teljesíteni törekszik : a kiképeztetésre, a művelődésre fogékonyságot tanusit. A történelem tanúsága szerint az emberiség kiképeztetése, művelődés« fokról fokra lassanként fejlődött és az emberiség terjedésével elterjedt az egyes világrészekben. Az a kérdés merül már most föl, mely világrészben vette kezdetét az emberi műveltség és honnan indult ki ? Clio e kérdés megoldására az emberi nem bölcsőjét Ázsiát, főleg ennek a természet által dúsan megáldott vidékeit jelöli ki. Tehát Ázsiában tűnik föl először a műveltség liajnalpirja s egy bizonyos viljgosság árad el Ázsia fölött több századon át, midőn még Afrika