Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1872

6 zéphőmérséke a jégkorszakban 11.1 hőfokkal magasabb, tehát mintegy 15 5 foknyi vala: akkor Dalton párolgási törvényeiből könnyen kimutat­ható, hogy azon körülmények közt bizonyos idö alatt elpárolgott vizmeny­nyiség, a jelenleg ugyanannyi idö alatt elpárolgóhoz képest, kétszer ak­kora vala ; s ily páramennyiségnek csapadéka váltig elegendő, hogy a szárazföld ottani tájait folytonos hó és jég borítsa. Az Ocean vizének ak­kori, magasabb hömérsékét Frankland a Fold belső melegétől származtatja, mely a vizek mélyen fekvő rétegeire közvetlenül és közvetve íölszinokre is jelentékeny mérvben hathatott, a mikor hatása a szárazföld föliiletére már nem vala észrevehető. — Frankland nézete ellen, a mint m aga is bevallja, a földtani vívmányok szempontjából sok kifogásnak van helye; ezek közt legjelentékenyebbnek látszik Peschel észrevétele, mely szerint a jégkor­ban a britanniai partoknál oly tizenkét kagylófaj létezett, a minők jelen­leg csak a sarkkör megett fordulnak elő : se körülmény egymaga is elég bizonyítékul szolgál, hogy azon időben a britanniai partok szomszédságá­ban a tengeri viz a mainál csekélyebb hőmérsékkel bírt; és hogy Frank­land nézete, az Ocean jégkori vizének magasabb hömérsékérol, bármily elmés különben, valószinünek még sem tekinthető. A kérdéses tárgyra vonatkozólag egyéb, említésre kevesbbé méltó érveléseket mellőzvén, áttérek most enmagain nézetének kifejtésére. Senki sem tagadhatja, hogy a foldfölület hőviszonyai, melyeknek befolyása a jegnék alakulására nagyon jelentékeny, legfőképen világegyetemi (cosmi­cus) októl, tudniillik a Napból hozzánk érkező hősugarak hatásától függ­nek; és ez így van azon idő óta, a melyben a földkéreg olyannyira vas­taggá vált, hogy a Föld belsejéből a kéreg fölületére hatoló hő, a Naptól jövő meleghez képest, jelentéktelennek kezdett mutatkozni: aligha csaló­dunk tehát, midőn a Föld jégkori állapotának legfőbb okát világegyete­mi természetűnek állítjuk. A világegyetemi okok közt, nézetem szerint, csak három van olyan, melyek a jégkort jellemző tünemények létrehozására alkalmasaknak gon­dolhatok, úgymint: 1) az éjegyenpontok előnyomulása, 2) a íöldpálya középküliségének - és 3) a földpálya ferdeségének százados háborai. Ezek közöl Croll Jakab a jégkorszak főokának csak az elsőt és másodikata tartja; igénytelen nézetem szerint azonban ily föoknak csak a harmadik tekinthető. Az éjegyenpontok mostani állása mellett a Föld éjszaki félgömbén a tavasz és nyár együttvéve majdnem nyolc nappal hosszabb az ősz- és télnél; s a Föld telünk elején fordul meg a napközeipontban: de az éjegyen­pontok előnyomulásánál fogva, mintegy 13 évezred múlva, a tavaszpont a z őszi éjegyenpontnak jelenlegi helyére vergődik; s ekkor tavaszunk és nyarunk rövidebb leend az ősz- éa télnél; s a Föld a napközeipontban a

Next

/
Oldalképek
Tartalom