Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1872

4 E tüneményekre Esmark a tudós világot már 1827. évben figyelmezteté; s az utóbbi kutatások nyomán tünt ki, hogy a jégkorszak a földfejlődés ama három korának lefolyta után állt elő, melyekben az üledékes közetek első-, másod- és harmadkori rétegei lerakodtak volt : nevezetesen Morlot, Svájcban szerzett tapasztalatainak fonalán, azt állitja, hogy az Alpesek térkörére nézve a harmadkori képlet lerakodását közvetlenül követte az első jegnekor, melynek folytában a jegnék legmesszebb kiterjedtségre vergődtek ; ezt váltotta föl a régiebb özönyképlet kora, melyben a jegnék az Alpesek bensejéig vonultak vissza; emez után következett a második jegnekor, melyben a jegnék ismét elszaporodtak, de nem annyira, mint az első jegnekorban, (Rhone jegnéje például ekkor már a genfi tó folyam térkörén túl nem terjeszkedett); a közvetlenül következő korban, az ujabb özönyképlet korában, a jegnék mostani léthelyökig vonultak vissza; s az ujabb özöny vizének eltűnése után állt be az újkor, inely még jelenleg sem érte végét. Ezen eseményeket tekintvén, méltán kérdezhetjük, hogy miképen szaporodhattak el a jegnék és jégkészletek olyannyira azon időben, a melyben a fokozatosan hülő Földnek közép hömérséke szükségképen magasabb vala a mostaninál ? — E kérdésre egyelőre röviden csak azt válaszolom, hogy én a földfejlődés eme sajátszerű tüneményének legfőbb okáúl a földpályahajlás kisebbedését tartom. A kitűzött tárgy érdemleges megvitatása előtt szükségesnek vélem az itt következő észrevételt. Mivelhogy a vizpárák csekély mennyisége csak csekély hócsapadékot szolgáltathat: a Föld jégkorszakát jellemző tünemények csakis oly viszonyok közt jöhettek létre, melyeknél fogva egyrészt a földfölület jelentékeny részén a nagyobb hőmérsék a tengerek vizét hatalmasabban párologtatá ; és másrészt a jegnék talajául szolgálandott te rület olyannyira csekélyebb hömérsékkel birt, hogy a nyáron át sem menekülhetett meg teljesen azon hócsapadéktól, me'y a pásztás szelek utján a melegebb tájaktól oda özönlött vizpárákból keletkezett volt Ezen előleges észrevétel után lássuk mái most némely tudós férfiak nézeteit a jégkori tünemények okaira vonatkozólag. A csillagászok alapos véleménye szerint a Nap nem vesztegel a világtér ugyanama helyén; hanem, összes bolygóival együtt, az égboltozat Herkulesz-csillagképe felé szakadatlanul tartván, événkint mintegy 33 millió mérföldre odább halad. Ezen eszméből indulván ki, Fourier (Poisson) azt állitja, hogy a világ tér hömérséke nem mindenütt egyforma; hogy vannak tájak, melyek jóval hidegebbek a többieknél; s hogy a föld jcgkora azon időszakba esik, a mikor a naprendszerhez tar tózó égitestek a világtér eme hidegebb tájain vonultak keresztül.