Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1859
26 Olymposzoí — ebben Döbrenteivel tartok. Ez a paradigma ellen van, s én semmit sem. tartok a nyelvben kevésbbé illethetőnek mint a paradigmákat. De e másikat: „Költő míg csak egy lesz í l (vagy hogyan is irád) nemcsak szenvedhetönek nézem, de még szépnek is, ámbár nem bajuszos magyarság. Döbrentei is apróságokon akadozik, a mit én nem szeretek. Nem mindég adhatjuk okát mindennek: néha elég ha érezzük, hogy az így vagy amúgy van. S a fő dolog mégis mindég csak az lesz, hogy írásunk, a szép nemében, szép legyen. Az Aspásia embereinek azt súgnám, hogy az írás mesterségében a nagy tanító szavaként ez a legfőbb tető: apte dicere. Már egy bejelentést (annunciatiót), mint az Aspasia előbeszéde ily tarka barka beszédben kelle-e tenni ? — De édes barátom, hát én mennyit törlők mindég régibb dolgozásimban ? felakadjunk-e tehát, hogy ezek is ejtenek törleni valót ? Hagyjuk bugdosni, s várjuk, férfi korokban mely szép lesz járások ? Az a D . . rigorja törvényszerűségre vezet, de lelketlenségre is. Igaz írja, hogy a Hébe censora visszaadván neki a Hébe csomóját, ezt mondá : Hier trägt Kazinczys Zrínyi die Krone". — Kimondhatatlan örvendek ezen ítéletnek, olvasd meg azt majd, s légy figyelmes a Zrínyi buzdítására. Azt én adám a Zrínyi szájába. Hiszen a mit olvasunk, az sem volt a Zrínyié. A kik vele voltak mind elvesztek, s Zrínyi azt papiroson nem hagyá. — Oh mely melegen forrott az lelkemből! Rajtam még az öcsém hagyománya sem segíte. A ház 40.000 került, de most a pénz szűke nem ad sok reményt, hogy jól elkelhessen, s 27 ezer ft. teher van rajta. — Tegnap Epeijesről jövék. Nem képzelheted , mely undokságokat követ el velem a sógorom, és annak rabula ügyésze. El nem vesztem a pert, de húzzák, s kreditoraim nyomnak. Felkiálthatok, a mit a tanítványok a Mesterhez a vizeken: Ha nem segélsz, oda leszek. — S ezt az én sógorom nézheti, a kit így szerettem. Elj szerencsésen, édes barátom! Még ma otthon leszek, mert Széphalom ide csak hét óra. Szánd szenvedő feleségemet, szánd szegény gyermekeimet. Mint borítá el utolsó napjaimat ez az atyjához, anyjához, testvéreihez hasonlatlan sógorom! Mely sok éjszakám van, melyet álmatlanul töltök, s azért, mert törvényink hijánosak. — Csókold nevemben a kedves dal énekesét. Adatok a Gymnasium történetéhez. Az Igazgatótól. Mint nevezetes és örvendetes eseményt jegyzi föl és örökíti a Gymnasium történetének évlapjain azt, hogy mult évi jul. ]9-én a kath. hittanból megkezdett vizsgálatokat apostoli buzgóságu Föpásztorunk, az ország bíboros hg. Prímásának legmagasb jelenlétében volt szerencsés megtarthatni.
