Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1859

24 der mond: Sprachen haben Kaprizen! íme németül nem jó volna így: ó Zeiten! ó Veränderung! vagy franciául: ó temps ! ó changements ! Packázni, amint csak most látom, nálatok nem kedves szó. Trotzen, insulter, nálunk packázni. S mint teszitek ki tehát? Elfogadom tanácsodat az sz eránt. Szalluszt tehát és Szulla. Ertem, javallom, okodat. Erdélyi Leveleimmel nem sokára készen leszek; azután Szalluszt foglal el majd, hogy 1825. megjelenhessen. Endrének nagyon köszönöm mind a mindég csudált Zircet, mind apróbb Verseit. Mely kár, hogy az ily tisztelt férfiakat nem ismerjük. Sokkal melegebben olvassa az effélét az olvasó, ha őket ismeri, s tudja, hogy a magasztalás érdemlett. Comparatívussal élni koránt sem rosz Szuperlatívus helyett. Klopstock az merte németben, s elfogadtatott. Díszt ád írásunknak az idegen virág, midőn,nyelvünk szinét el nem tarkítja. Édes barátom, szeretem én azt a Szerzetet, melynek örömest tagja Guzmics, és a mely a hon szeretetét terjeszti. S ellenetek uszították-e az idők azokat az Alvókat? Sajnálnám azt. Tartson meg benneteket az Isten a Szentnek. Nem képzeled mennyit irtam ma. Mely jó, hogy még így birom a tollat, s hogy kezemet meg nem sújtotta a guta. Azon leszek, hogy Erdélyi Leveleimmel, Szallusztommal, Cicerómmal minél elébb készen legyek, hogy megelőzhessem a történhető veszedelmet. Tartok tőle, hogy sógorom Pestre kényszerít menni. Ha ott leszek, meglátom Pannonhegyét és Pázmándot. Tiszteld Endrét, s mondjad neki, hogy letévén tollamat, eldallom szép dalát. — Áldás rátok, édes barátim! Kassán augusztus 27-én 1824. Guzmics Izidórnak Kazinczy Ferenc baráti szives tiszteletét. Kedves barátom, Juuius 12-én hozzám eresztett leveledet csak képzeld! — e napokban vevém; akkor csak, midőn indulni akarék Eperjesre, honnan tegnap este jövék. Te abban hallgatásomért vádolsz, s azt retteged (légyen szabad e szóval élnem,) hogy teerántad meghülheték. Ha az én szeretetem oly becses birtok volna is, a milyennek óhajtóm hogy azt te vehesd, és minthogy veszed, mindég vedd; úgy elmondhatnám, hogy annak elmúlását, elhülését senki sem retteghetné kevésbé, mint épen te, kit minden levele inkább szerettet, becsültet, inkább csudáitat velem. Sőt én kérlek téged nemeslelkü férfiú, kedves barátom, hogy minden léptemmel inkább komorodó éltemnek engedd azon örömet, vigasztalást, enyhületet, hogy téged még utolsó lehelletemmel is barátomnak , s holtom után emlékezetem, nőm, s gyermekeim barátjának, hihesselek. Sok okoknál fogva szeretlek én téged: szivedért, fejedért, s gyönyörű tolladért; s a kit ezekért szereténk, nem lehet örökké nem szeretnünk. Döbbrenteinknek Elysiumi Beszélgetése a Tud. Gyüjt.-ben s egy hozzám is írt levele, nekem váratlan dolgok voltak. Láttam itt Gr.