Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1859

21 Pannonhegyén május 14-én 1824. Kazinczy Ferencnek Guzmics Izidőr• Szalluszthoz irt, s velem is barátságosan közlött Előszavadat valamint örömmel vettem, úgy buzgón olvastam, és örömmel tettem le. Mely szép és mely igaz ideát adsz te itt a klaszszikusz munkák forditására! Igen, nem csak a történet irót kell a fordítónak adni, hanem a művészt is, minden különözéseivel, és én könnyebben megbocsáthatónak tartom a történet iró, mint a művész tulajdoni ellen elkövetett hibát. Ebben az értelemben vallottalak én téged mindig a legügyesb fordítónak, ki előképednek nem csak testét, hanem lelkét is adod; s innen magyaráztam azokat, a mik nyelveden sokaknak nem tetszettek. Vajha az a gyümölcse legyen szavadnak, hogy, —mit én mindenkor óhajtók, s ha ellenkezőt tapasztalok haragszom, a remek irót remek fordító, s az íróval egy geniuszú vegye ügye s tolla alá, s oly remekül fordítsa előképét, mely remekül készíté azt az író. Teljesen s a legnagyobb mértékben nyerted meg javallatát Horvát Endrének is, ki alig talált szavakat mind igazságos ügyednek, mind szép lelkes, hathatós nyelvednek magasztalására. Téged, egyedül téged vall olyannak, ki a klaszszicitást valódilag, tökélletes értelemben bírod. Én mit érezzek nem szükség mondanom; azt az egyet elhiheted, hogy hármas munkádnak kijövetelét magadnál semmivel sem óhajtóm kevésbbé. Úgy hiszem, hogy minek utánna róla emlétést sehol sem tettél, az eredeti textnek kiadásával sem az időt veszteni, sem a könyv árát nevelni nem fogod. Az eredeti texthez, ki azt birni akarja, más uton is juthat. — Ciceróból nyújtott példa darabodból előre reményt, örömet szivünk, mely lelkesen fog Ciceró szólni magyarul. Mely text-egyezőleg fordítád a patientiát lágysággal! s az o tempóra, o moresben, az utolsót elváltozással! De szeretném ha a packázni igét munkádban olvasnom nem kellene. Engedj még egyet mondanom: Sallustot írsz mindenhol, és ellipsiszt, és synesiszt; s ez előtt Sallusztot fogtál írni. A mi s-ünk kemény, s a sziszegőnek sz. felel nyelvünkben; s a mi magyaraink könnyen Schalluschtot mondanak, mint Herkulescht, s Tacituscht. Szeretném ha felvett, s ajánlott, s utánnad már általam is használt írásmódod mellett maradnál; sőt ha azzal élnél a szónak kezdetén is, közepén is, mert az sz. az nálunk, mi amazoknál mindenhol s. A mult hétfőn toppanék be hozzánk Vitkovits barátunk, s innen Kőszegre iparkodván, remény leni hagya bennünket, hogy útját vissza is felénk veszi; ez nekem csak azért is igen kedves fog lenni, hogy így mindent, a mit akarok, elküldhetek hozzád. Tarts meg szeretetedben, s élj egészségben, vidámságban. Pannonhegyén máj, 17-én 1824. Kazinczynak Guzmics. Csak úgy jár az ember, midőn barátjaival összekerül; éjfélig nyájaskodánk Vitkovicscsal, s ekkor kapartam össze a mit küldeni akartam; s nézd, amit leginkább akartam, az maradt ki. Szerencsémre ugyan az