Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1859

12 Pannonhegyén dec. 11-én 1823. Kazinczy Ferencnek Guzmics Izidor tiszteletét. Hasonló vagyok én, édes barátom, ahoz az adóshoz, ki hogy régi adóságait fizethesse, ujakba veri magát. De mely kedves, mely jótevő nekem ezen adóság csinálás! — Igen, barátom, én míg Dezsőffyröl nem kaptam leveledet, hogy a magamét hozzád megindítottam ; s minek előtte arra felelnék, veszem a másodikat tőled. S ne örvendjek azon hitemnek, hogy Kazinczytól, a szép nagy lelkű férfiútól, szerettetem? Mennyivel érzem magamat boldogabbnak csak az által is, hogy te engem gróf Dezsőffyvel, ezzel a ritka nagy magyarral, s az ő dicső házával ismertettél meg! S mennyi rényben kerül ma Dezsőffynek lenni ! Az ég tartsa ötet, a nagy grófot, hazánknak sokáig, s szép lelkét adja által maradékról maradékra örökön örökké. Te mond rá az Áment. Hébét még nem láttam, de fogom. Mit irt ott gr. Mailáth, a mit te a szépség almájával jutalmazsz, nem tudom; de mit a gr. Aurórában a Sóbánya fenekéről írt, azért ugyan egy férgest sem adnék. S mi az a költői nagyság? Ha a 10-ik, 14-ik században támadt volna Auróra, kedves fogott lehetni a hihetetlen, Ízetlen mese; de ma! Általában nekem az idei Auróra nem tetszik. Nem mindég szállunk felebb; s a magason szállongó sasnak is lankadnak olykor szárnyai. Be kár, hogy nemzetünk története csak mindég história regum marad. Oly fényes, mégis oly száraz; oly bő, mégis oly szegény! — Fesslertől nyert történetünket mind eddig nem volt szerencsém láthatni. — A görög p. o. mennyivel ingerlőbb ! mint ragadja ez a szívet a nagynak, szépnek érzésére ! mely világosan tűnik ki belőle a nemzetnek kharaktere! mely tanítók a megtagadásnak példáji! A két ellen lelkű hősök Themisztoklesz s Arisztidesz mint tudják feledni személyes viszongásaikat a veszedelemben merengő Athéné sajkáján! Jóltévöleg szólnak, édes barátom, az ó sirokból hozzánk az elhunytaknak gondolatjaik; s úgy hiszem hozzájok kell mindenek előtt járulnunk, hogy emberek legyünk. Azért ítéleted a klaszszikuszok fordítások eránt, ítéletem nekem is. Alig várom Szallusztodat, ki valóban nem fogja magát szégyelleni, hogy öt Kazinczy szóllatja magyarul. Te nekem az élőbeszédből ígértél valamit; elvárom: Én neked addig szoros vizsgálatod alá bocsátok itt Theokritből egy darabot, azt, a mit épen most tisztázok. IH. Idüll. 6. v. Ah Amarilli kegyes, barlangból mért kitekintve Nem szóllítsz engem kedvesnek ? vagy te gyülösz-e ? Vagy lapos orrom bánt, nümphám, vagy hosszú szakállom, Hogyha közel szemlélsz ? Magamat felakasztani késztesz. íme tíz alma néked ; mind ezt szedegettem azon helyt, Hol te hagyád szednem. Vedd-el, hozok holnap is ennyit. Vizsgáld', ó kérlek, kínzó gyötrelmemet; ah ha Döngő méh volnék, mély barlangodba repülnék, Téli borostyánid' s perjéiden által evezvén. Most ismérem Eroszt: ő vajmi vad Isten; oroszlán