Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1858

25 változatos fordulataikkal némi bájt, s üdítő kellemet kölcsönöznek. Az igen szigorú s következetes szabályosság, s a változatos kivételt alig ismerő egyedesség unalmassá tenné a nyelvet; az igen számos és sokféle kivétel pedig zavart idéz elé, mely miatt kellő rendet megállapítani lehetetlen ; már pedig zavar és rendetlenség kinek tessék ? Ha nyelvünket szabályosság tekintetében vizsgáljuk: meg kell vallanunk, hogy a magyar nyelv több oly szoros és egyátalában megszeghetlen észtani törvényeket követ a maga rendszeres szerkezetében s járásában, minőket egyéb nyelvek épen nem ismernek. Ilyen teszem a határozott, és határozatlan igeragozás, melyet idegen ember oly nehezen tanul meg, s ha ellene véteni talált: nagyon bánija az arra igen kényes magyar fület. (Azon gyermek, kit az anyja nagyon elkényezteti; vagy szomorúan kibújták a hintóból; s. t- b.) Szint oly hatalmasan uralkodik nyelvünkben a hangrendi szabály, mely szerint a mély vagy magas hangúak kizárólag rokonhangzójú ragokkal szövetkeznek — p. o. állhatatlanabbaknak, engesztelhetetlenségében; és e vaskemény szabály nálunk a beszédnek minden ragozható részére kiterjed, s kivételt alig szenved, s azt is csak mint tájdivatos szokásból az irodalomba átültetettet lehet igazolni s elnézni. A takarékosság elvét, — ma már törvényét — szorosan követi nyelvünk, midőn a főnevek közt nemi kíilömbséget nem tesz, legfölebb egy két állatnál hivja máskép a hímet, és máskép a nőstényt; — az embereknél az asszonyi személy jelentésére né vagy nö szócskát told a névhöz. A jelző név rendszerint főneve előtt áll közvetlenül, s ragot e helyzetben fölnemvesz; ( jó napot, szép rózsa, gyönyörű tájék, remek mű, s. t. b. e szerint tehát: „minden napi kenyerünket" nem pedig „mi kenyerünket minden napit.

u) de igen — ami ritkán történik — ha a főnévnek utána teszi az ember p. o. hallottam hireket, jókat s roszakat. Az igék és nevek ragozása, a jelző vagy is melléknevek fokozása szinte egyszerű, s kivételt nem igen ismer. Ki az igék háromféle ragozását (határozott, határozatlan, s ikes) megtanulja, könnyen ragozhat bármely igét, csak a hangrendi szabályra ügyeljen. Rendhagyó igéink nagyon csekély számúak. Az eddig mondottakból azt lehetne kihozni: hogy nemzeti nyelvünkben, az igen is csekély kivételeket engedő szoros törvények miatt nincs elég változatosság. Azonban ez nincs úgy. — Mert ha tekintjük a közel negyvenféle hangot, melyek a magyar beszédben, egymást folfólváltogatva, kellemes tarkasággal ömlenek; ha tekintjük még magukban a szómódosító ragokban is elékerülő négy öt s többféle hangzót — mint házam, népem, kertem, sz'ólöm, ruhám, kéztyüm, szelencém s. t. b. — ha ehhöz hozzá veszszük a szavak rendjébeni sokféle változást, mit ré-