Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1857

5 vidékeket bekalandoznak, s ha mellőzöm is némely szárnyasaink s halaink ösztönszerű s világhírű költözéseit, melyek évenkint szabályosan bekövetkeznek, oly fajokra is találunk, melyek éhségtől űzetve ős tanyájokat rögtön elhagyják s idegen tájakon roppant tömegekben telepednek le. Ily példa honunk kies földén is a sáskavándorlásban már többször mutatkozék. Ha az igy kiköltöző fajok a légviszony hatása által kinem vesznek, gyakran igen megszaporodnak, s új telepet alkatva meghonosulnak, s amint a földirati terjet tágítják, az elterjedési vonalok kijelelésének is gátul vannak. Eszmetársulat nyomán ide sorozandók azon véletlen esetek, midőn az állatfajok zivatar által roppant távolságra űzetnek, vagy háborgó tengerek hullámai által más világrészre hajtatnak, vagy hajók s utazók málháival s a t. idegen tájakra szálítatnak. Ezen utóbbi körülmények a most uralkodó világközlekedés által gyakrabban fölmerülhetnek. Ide járul a közegek roppantsága, melyekben az állatok szétszorvák, mivel az állatterjedtségi vonalok meghatározásában a szárazföld mellett a tengereket és édes vizeket sem szabad szem elöl tévesztenünk; s minthogy a vizekben csaknem egyenmennyiségü különböző állatok honolnak, mint a szárazon, nem csoda, ha a fajok összetévesztésére nézve kettőztetve nyomulnak elé a nehézségek, ha nem említem is, hogy a tenger járhatlan közeg; hogy szemeink elől feneke rejtve van; hogy ömlései nagy részben ismeretlenek; s hogy hasonszerübb hömérséke által nagyobb elterjedési vonalokat képez. A nehézségek elsorolása váltig tanúskodik arról, hogy a kitűzött téren a legernyedetlenebb buzgalom, a legfáradhatlanabb kutatás mellett is igen sok kétes, igen sok homályos, sőt megfejthetlen meriilend föl, melyeket az imádandó isteni gondviselés örök leple burkol szemeink elöl. Valóban ha valahol, itt kiálthatunk föl méltán sz. Pállal (Rom. 11. r. 33. v.) „Oh Isten bölcsesége és tudománya gazdagságinak magassága: mely megfoghatatlanok az ő Ítéleti, és megvizsgálhatatlanok az ö utai!" Mi mellőzvén a gyümölcstelen kényállítmányokat, melyek az állatföldirati elterjedés módja körül a terménytudósok által fölállítattak, azon okokat vizsgálandjuk közelebbről, melyek az állatterj vonalai alakulásában tényezők valának. E tárgy annál érdekesebb, minthogy külön fajoknak különböző, sőt egymástól nagyon eltérő korlátokat tűzött határul az anyatermészet; mert míg némely fajok csak igen sziík körre szorítkoznak, addig mások csaknem az egész földgömbön szemlélhetök. így például az utáncs Borneo szigetére, s a szomszédtartományokra van utalva, a láma Andesz magasabb tájain tenyész, a pézsmás tulok Amerika legéjszakibb részein honol; azonban a törzsök rucza Lapphontól a Jóreményfokig, az éjszakamerikai szabadállamoktól fogva China- és Japánig terül el. A fajok ezen aránytalan elszéledését különféle körülmények okozzák, melyek vagy az állat természetéből fakadnak, vagy külbefolyáson alapulnak. A természetszülte okok közt a mozgásmüszerek különböző fokú kifejlődése említendő. Olyan fajok, melyek erős és lankadatlan mozgásmüszerekkel bírnak, nagyobb elterjedési vonalon barangolnak. A bengáli tigris egész Szibériáig kalandoz, a farkas délnek mélyen benyomul: ellenben melyek helyhez szegezvék, vagy tökéletlen mozgásmüszerekkel birnak, csak kisebb körökre szorítkoznak. Példa a hüllők- héjancok- s puhányok osztálya. Ide járul a már fölebb említett költözködési ösztön, mely az állatokat, a lakhely bizonyos időbeni fölcserélésére készti, mi a szárazföldi fa-