Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1855

6 fegyelmes harczossal lépett föl. Maria Therezia készületlen vala. Mégis mivelhogy kénytelenítetett, a börtönből csak imént szabadult Neiperg grófot 32,000 emberrel kíildé Fridiik 60 ezernyi serege ellen. A porosz király Jablimkától nyomult előre, s Glogaut meghódította. A molwitzi, (briegi, április 10-iki) 1741-diki diadal következtében, melyet Schwerin tábornoka aratott, miután Fridrik a csatát már elveszettnek vélte, Szileziát minden ütközet nélkül lepte el seregeivel. Még ugyanazon évben megszállta Brieget és Neisset, mire a semleges Boroszlónak hódolnia kelle. Most Neiperg Morvaországba húzódott vissza, de e tartomány sem nyújtott neki biztonságot, inert itt is nyomában vala Schwerin tábornagy s Ohnutzot elfoglalta; ugyan ekkor meneszte Fridrik Dessau herczeghez is parancsot, minél fogva Glatz grófságot körtáborlat alá vetvén, téliszállásra Csehországba vonuljon. Glatz grófság is elesett, s az austriai birodalom szétporlása mindinkább valószinűbb lőn. A legközelebbi évben Csehországig nyomult előre, Csaszlau mellett kivivta a második diadalt , csaknem egész Szilézia a boroszlói, és berlini békében (ha Teschent, Troppaut és J'ágerndorfot kivesszük) valamint Glatz grófság is Fridrik birtokában marada. A franczia udvar lelkülete minduntalan változván, Belleisle gróf tábornagy a bajor választóval Nymphenburgban szövetségre lépett, hasonló történt Cöln-, Porosz-, Spanyolország-, Nápoly-, és a Pfalzsággal is. E frigyhez járnia később a lengyel király is; s mintegy 22 ezernyi szász sereg már az 1741-iki novemberben Csehországban termett; Sardinia Mailand után ásitozott, ily körülményben a diván gondolkodásmódja is lenge nád gyanánt inga. Austria és Csehország már elveszetteknek tartattak; mert a 60 ezernyi franczia főhadtest Csehországba tite, a másik 50 ezernyi pedig Bajorországhoz csatlakozott. Menthetlennek tűnt fel most Maria Therezia helyzete, ki levelében napának akként nyilatkozott, miszerint birodalmában „már nem talál helyet, hol közeledő szülését nyugodtan bevárhassa". Az államtanács, sőt maga Ferencz nagyherczeg is azt tanácslá, áldoztassék fel a birodalom egy része az ellennek; ámde a nagylelkű, bátorszivű királyné feloszthatlan szentségnek tekintette az eldődeiről reászállott örökséget, s az eldarablásról hallani sem akart. Ennyi veszély közt Maria Therezia Magyarhonba indult s September 11-kén az országrendeit a pozsoni királyi várba hivta fel országgyűlésre. Gyászos trónon, fekete uszályba burkolva, Sz. István koronájával ékítve és kardjával övedzve szólt az ország